Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. május 7., kedd

Frankel Leó utca 11.

Nézd meg!

Duna-parti ház, parkjától elzárt kis kapuval



Pest és Buda összekapcsolódásában a hídfők környező épületei, parkjai mindig fontos jelenségei voltak a városnak. Ha másért nem, hát azért, mert intenzívebb képet keltenek azzal, hogy a túlsó parthoz közeledve akarva-akaratlanul is több figyelmet kapnak. Ki ne szédülne bele a látványba, mikor a Hegyalja útról ereszkedve már messziről feltűnik a pesti parton a templom és a déli oldal épülettömbje, vagy akár kibújva az Alagútból a híd végén szemben megcsillan mozaikjaival a Gresham-palota!

Ha már átjöttünk a pesti oldalra, képzeletben ugorjunk egy hídnyit, és a hangulat kedvéért szálljunk fel egy régimódi 4-6-os villamosra, hogy visszazötyögjünk a túlpartra. A Margit híd budai hídfőjének déli oldalán látható virágos park mögött régóta nézegetem a Lipthay utca házsorát. Már messziről kitűnik az a kis keskeny, szürke épület, mely a rózsaszínes árnyalatú házak közé ékelődött. A legkülönlegesebbnek mégis azt a kis földszinti erkélyt találtam, melynek szép, rácsos kiskapuja nem egy kertbe, hanem a forgalmas útra vezet, ami úgy húzódik előtte, mintha büntetésből vágták volna el a parktól.

A Duna felőli homlokzatot a faragott kő és kovácsoltvas korlátos erkélyek és loggiák teszik változatossá. A mintákban kirakott téglaburkolatát helyenként Zsolnay kerámiák díszítik. Az épület Frankel Leó utcából nyíló bejáratának faragott, virágindás kapuján belépve boltíves folyosóra érünk. A keskeny udvarban balra, lekerekített lépcsősorral indul a félig nyitott lépcsőház a függőfolyosókra. 

Látogatásomkor barátságos lakókkal találkoztam, a házról pedig Ági nénivel hosszan beszélgettem. A történet akkor kezdődött, mikor az árván maradt Nagy Idát nagybátyja, gyámsága alá vette. Ám tartva tőle, hogy őt is végzetes baj éri, a kislány vagyonán, jövőjét biztosítva ezen a foghíj telken Alpár Ignác tervei szerint 1898-ban házat építtetett neki. Az eredetileg 180 nm-es 16 lakás mindegyikéhez öt szoba és egy cselédszoba tartozott. A III. emeleten a hátsó lépcső mellett még eredetiben megmaradt a személyzet részére fenntartott mellékajtó. A házmester szigorú naptára szerint lehetett időpontot kérni nagymosásra és szőnyegporolásra. A férfiak fát aprítottak a pincében, és szenet vittek a padlásra, hogy a szennyest az asszonyok a nagy teknőkben kifőzzék. A tiszta ruhák kifeszített köteleken száradtak a padláson. Békeidőben, vasárnap délután kinn a teraszokon összegyűlt a család apraja-nagyja. Jóízűen beszélgettek, nézték a nagy hajókat a folyón, kártyáztak, sakkoztak, esténként a sarki Gül Baba Étterem teraszáról pedig szólt a cigányzene. A kandeláberes park esti fényeiről a parkőr, vagyis a lámpagyújtogató gondoskodott. A háborús időkben sajnos a ház az első emeletén belövést is kapott, ’56-ban pedig szovjet tankok csúfították a parkot. A lakók a pincében vészelték át a hosszú napokat, ahol a gyerekek a szénkupacokra terített szőnyegeken aludtak.

A társbérlet idejében a lakásokat feldarabolták, amiből mára egyetlen maradt csak meg eredeti nagyságában. A ház tetőterét a párt építette be, majd a rendszerváltás után a Magyar Tudományos Akadémia alakította át irodákká, amit máig nem használnak. Az épület híres lakója az egykori olimpiai bajnok labdarúgó, Komora Imre édesanyja volt.

A műemlék épület felújítása még várat magára. Az összetartó lakóközösség mégis óvja és szépíti környezetét. Ági nénitől tudom, hogy az évek alatt, a homlokzatról lepotyogó kis Zsolnay díszek és angyalkák törött darabjait egy dobozban gyűjtötték a pincében, hogy felújításkor az eredeti szépségében állíthassák vissza őket. Ám sajnos pár éve, egy nagyobb lomtalanítás alkalmával eltűnt hosszú évek gyűjtögető munkája és velük együtt az értékes kerámia darabok. Szerencsére még így is sok értéket őriz, akár a lépcsőház, az osztott üveges folyosóajtókkal és régi kilincsekkel, a díszes padlólapokkal, a virágindás kovácsoltvas korláttal, vagy akár a dunai homlokzat egyik erkélye a Zsolnay növényekkel, és persze az a helyes kis kapu, ami kertkapcsolatról álmodozik…


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Beszélgetés a ház lakójával

Bal oldalon még eredeti szépségében áll a sarki ház mellett látható keskeny épület. (Forrás: Csontó Sándor saját gyűjteményéből)

A Lipthay utcai homlokzat


Faragott kő díszítés a legfelső szinten


Kőkorlát

Virágok a szolid ablakkorlát mögött


Kilátás a parkra és a hídra



Arc


Parkra néző erkély, virágos- és tégla korláttal, színes Zsolnay díszítéssel

Zsolnay dísz a homlokzaton

Erkély kis kapuval és lépcsősorral


A forgalmas Lipthay utca a kis kapu és a park közé áll





A Frankel Leó utcai homlokzat

Bejárat a Frankel Leó utcából

Hangulatos belső udvar borostyánnal


Szépen rendben tartott folyosók

Az ablakokat tégla-minta keretezi



Nyitott lépcsőház



A függőfolyosók ajtaja

Korlát, indába csavarva

Az ablakok kilincse is eredeti

Az eredeti padló mintája

Kovácsoltvas dísz az ajtón


Cselédlépcső

A hátsó lépcső, kijárattal az udvarra


Az egykori, sarki Gül Baba Étterem és Söröző. (Forrás: Csontó Sándor saját gyűjteményéből)

12 megjegyzés:

  1. Nagyon cuki kis ház, kár azokért a díszekért, mint mindenhol, itt is nagyon szép a Zsolnay! És milyen jó, hogy Ági nénivel is tudtál beszélni!
    Amúgy ez nagyon vicces, mert az a ház, ahova bementem egy pár hete, a 10-es számú, csak még nem írtam meg:)

    VálaszTörlés
  2. 2 db keskeny belga art nouveau hatású házunk van.

    ez az egyik. : )

    z

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. Köszi! :) És melyik a másik?

      Törlés
    2. bocs, csak most tévedtem ide vissza:

      Kossuth Lajos utca 10., Morlin áru- és lakóház, Korb Flóris és Giergl Kálmán, 1897–1898

      a legtöbb belga art nouveau házra az jellemző, hogy keskeny középkori telkekre ill. hagyonományra épül(t). Másik jellemző az aszimetrikus homlokzat.

      amúgy Budapest legkeskenyebb háza (6,2 m) is szintén aszimetrikus bejáratú, de nem belga art nouveau hatású, hanem velencei neogótika:

      Várkert (Groza Péter) rakpart 16. – Döbrentei utca 22., Weinréb Fülöp és Spiegel Frigyes, 1898

      szóval mindhárom keskeny ház 1898-as!

      z

      Törlés
    3. köszi az infókat! :) Akkor már csak a Kossuth L. utcai ház hiányzik a blogról. A másik keskenyről írtam. Nekem Amszterdam jutott eszembe róla: http://lasdbudapestet.blogspot.hu/2013/01/amszterdam-budapesten-mandl-haz.html

      Törlés
    4. igen, Amszterdamnak is középkori, keskeny telkei voltak, mint Brüsszelnek. De a gótikus részletek engem Velencére emlékeztetnek.

      Az Alpár tervezte ház esetében meg lehetséges, hogy vagy egyedi megrendelői kérésre készült, vagy munkatárs-alkalmazott munkája, mert Alpár nem szerette az új szecessziós-lechneri-art nouveau-s építészetet.

      És még talán 1899 még pontosabb dátum, azt nem tudom...

      z

      Törlés
  4. Liptai = Lipthay (Lipthay Béla) :)

    VálaszTörlés
  5. Hát ez az! Alpár tervezte ház szecessziós stílusban?! ráadásul lechneri újításokkal/ téglaszalag és vakolt felület kombináció/,ő aki a Lechner ellenes klikk egyik "jeles"képviselője! Ez roppant érdekes... és talányos.Csodás épület,én mostanában figyeltem fel rá és azóta ezen az épületen legeltetem tekintetem a villamosra várva. Nagyon köszönöm a szépséges ismertetőt.

    VálaszTörlés
  6. Minden reggel megcsodálom ezt a házat a 9-es buszon ülve :) Nekem rögtön a kerámia díszítés szúrt szemet és hogy csak nem Zsolnay? Gyönyörű részletek, elhanyagolva. Mint a legtöbb budapesti épület esetében. Örülök, hogy olvashattam az épületről!

    VálaszTörlés
  7. Gondolom nem kell bemutatnom nektek az Izabella utca 94-96-ot.
    Én a napokban fedeztem fel és azóta is gyönyörködök.A 94 teljesen lepusztult de a 96 csodálatosan helyre van hozva.

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés