Fedezd fel!
Vázába rejtett történetek
… Régen volt már, mikor nyár közepén nyakamba vettem a
várost, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb, legkevésbé kényelmetlen alkalmi cipőt.
Bár plázázni talán valamivel egyszerűbb lett volna, mégis a körutat
választottam. Titokban azt reméltem, utam során sok szép épület vár majd rám.
Így is lett. :) A cipővásárlás nyűg volt, de ha bejutottam valahová úgy örültem
neki, hogy rögtön feledtem is a cipőkeresgélést!
A körúti kapualjakban kialakított kirakatok elvonják a
figyelmet a valódi értékekről. Pedig ennek a háznak kifejezetten szép kapuja
van! No, de mielőtt besétálnánk, vessünk egy pillantást a homlokzatra és
kopogjunk be illedelmesen! :)
Ray Rezső elképzelése alapján, valamint Wellisch Sándor és Wellisch
Gyula kivitelezésében az 1891-re megvalósult háromemeletes neobarokk épület,
Galitzenstein József és neje - született Frei Anna - tulajdonosok kényelmét
szolgálta.
A háromemeletes ház legkedvesebb részének a bejárat felett,
a második emeleti pici, félköríves teraszt találtam, ami egy pezsgőspohárra emlékeztet.
Szimmetrikus elrendezésben kőkorláttal és kovácsoltvassal díszített erkélyek
láthatók. A bejárat mellett dúsan pakolt virágüzlet színes kavalkádja vonzza a
szemet.
A tárt kapuk régi sárga kerámiaburkolathoz vezetnek. A keskeny előtér
nem csak reklámokat mutat! Bizony, már közel 130 éve álldogál egy kecses nő egy
stukkókkal szegélyezett szoborfülkében. Kezében feje fölé vázát tart. A vázás
nőkről egyébként mindig Abigél jut eszembe. :) Semmi kétség, hogy az évtizedek
alatt beledobott kívánság cetlik már lassan kibuggyannának belőle - hacsak
valami titkos lakó közbe nem avatkozna… A gyümölcskoszorúval díszített
talapzaton a szobor alkotójának neve is olvasható; Antoine Durenne. Róla és
hasonlóan szép munkáiról a Köztérkép is ír.
Belépve a szűkös belső udvarra a színesre festett betonon
hasonló mintával óriás kavicsok adnak helyet a megfáradt nézelődőknek. Szemben, hengerbe
bújtatott lépcső tekereg. Oldalt, egy részen az első emelet függőfolyosói üveges
beépítést kaptak. A második emelet felett téglás boltívek tartják a közlekedőt.
A muskátlik a nyitott gang felett, üvegtető alatt napoznak. Az ökörszem ablakos
kis tetőkiugróban pedig biztos Abigél lakik! ;)
Balra a lépcsőház kellemes
hűvöset és félhomályt ad. Sárga, barna és fehér színekben felújított
közlekedőben kacskaringós vaskorlát vezet a felsőbb szintekre. A félköríves,
apró osztású hatalmas ablakok itt-ott nyitva vannak. Rajtuk, sok helyen még a
régi, rozsdás riglik is megmaradtak. :) A fordulókban egy-egy fekete
márványoszlop tartja a boltíves mennyezetet.
No, de kik koptatták egykor ezeket a lépcsőfokokat, kik
könyököltek a gangon vasárnap délutánonként? S vajon milyen párbeszédek
folyhattak egykor a csinos bejárati ajtók mögött suttogva? ;)
A legszebb lakása kétségtelenül a háztulajdonosnak, a
Galitzenstein házaspárnak lehetett. Leánygyermekük, Klára is itt talált
otthonra férjével, Auer Róberttel. A reprezentatív emeletekre két-két elegáns
lakás került, két szobával, szalonnal, ebédlővel, konyhával, kamrával,
fürdővel, mellékhelyiséggel és cselédszobával. Fájó történetek között szerepel
Weisz Száli és Reinfeld Henrik 1910-ig elnyúlt, többéves házassági bontópere,
melyről a teljes perirat hozzáférhető. Bár szomorú esemény, ám az irat
szövegezése régimódian ízes és olvastatja is magát.
Remélhetőleg a házban lakó Laukenbacher Sándor cukrásznak
sikerült olykor-olykor egy kis süteménnyel megédesítenie az elvált Száli
szomorú hétköznapjait. Itt lakott Erdőkövy István fővárosi adószedő
főtiszt is, aki Szálihoz hasonlóan szintén túl volt már egy váláson. Szomorú
eseménynek lehettek tanúi a lakók, mikor a lépcsőházi faliújságon olvashatták
szomszédjuk Schwartz-Braun Ármin kereskedő halálhírét, aki 1901-ben, csupán 41
évesen költözött ki mellőlük. Mégsem maradt kereskedő nélkül a ház, hiszen
Pollák Izidor is hasonló tevékenységből kereste mindennapi betevőjét. Nem úgy,
mint Tati Szűcs Mihály viceházmester, akit egy ízben lopáson kaptak, s
ellene eljárás is folyt. Ki tudja, védelmére kelt-e szomszédja dr. Kovács Jenő
ügyvéd?
Renz Ede osztálysorsjegy iroda tulajdonosa bizonyára
buzgón csábította lakótársait egy kis játékra, mesés pénznyereményt
kecsegtetve. Ligeti Lajos bankigazgató pedig titokban ettől egy kis tőkét
remélt. Kepes Ödön üvegesnek is sok dolga lehetett. A lépcsőház osztott
ablaküvegének csupán néhány táblája maradt meg épen, maratott mintával. S hogy
házuk ne legyen olyan huzatos, mire mind „befoltozta” a lukakat, talán
kezdhette is elölről… :)
Így telhettek a talán a hétköznapok a forgalmas körút,
üzletekkel megtűzdelt házában. Aki nem hiszi, járjon utána! Lessen bele Abigél
vázájába, vagy porolja le tenyerével a piszkos lépcsőházi ablaküveget és lessen
át rajta a múltba! :)
Forrás:
Helyszínbejárás 2017.
