Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2014. november 9., vasárnap

Magyar Királyi Országos Tébolyda – OPNI

Ismerd meg!

Elkülöníthetetlenül




Ez a két ablak között kinőtt ecetfa jól szimbolizálja az őrültségről, bolondságról alkotott szemléletet. Legalább is, azt, amit én gondolok róla…
Ez a növény, maga az életösztön! Mivel két üveg közé nőtt, bármelyik oldalról nézzük, be van zárva, s ezzel védve is mindkét világ viszontagságaitól. Van, aki az épület belsejéből nézi és van, aki kívülről. Mindkettő másként látja. Az egyik a színét, míg a másik épp a fonákját. Azt a nézőpontot viszont nem ismerjük, ami a két üveg közül szemlélné…




Sokan sokfélét írtak már a Lipótmezőről… Én nem akarok semmilyen misztikus hátborzongatást belemagyarázni ebbe a helyszínbe. Nem érzem olyannak.
Azon a szép őszi napon, amit a természet adott ajándékba, úgy éreztem ott a hatalmas parkban, hogy végtelen a csend és a nyugalom. A rikító sárga lombkoronák és az örökzöldek szépen betakarták a hatalmas öregedő épületeket. Érezhetően eljárt felettük az idő, megőszültek, megrogytak. Nincs ezen semmi meglepő, túl a 146. életéven.





Ha becsukom a szemem, azt a képet látom magam előtt, ahogy hétköznapi emberek kis csoportja sétálgat a parkban, vagy leülnek egy padra, néha gurgulázva nevetgélnek, míg mások esetleg egyedül baktatnak a kanyargós lejtőn, mélyen gondolataikba temetkezve. Ezek a képkockák foroghatnának akár a Margitszigeten is…







 
Nyomasztó hangulatot, inkább az épületek falain belül éreztem. A zegzugos kis szobák, kapcsolódó mellékhelyiségekkel és beépített szekrényekkel inkább tűntek egykor volt, kényelmes hotelszobáknak. Ám a folyosók csempés falai azt sugallták, hogy jól álcázott börtön ez, ahol az őrök e világból valók. Ők osztogatják a kulcsot az érkező új szállóvendégeknek. Egyeseknek szobát szép kilátással, másoknak teljes kilátástalansággal. 


Ki itt belépsz...

A napos és a sötét oldal
Innen még van kijárat



.
Rosszullét esetén lemeghúzandó
Van, hogy nincs kiút...
Más világ a másik oldalon
Falakba ütközve

.
Remény...


A hely szellemét így idézzük most meg:
„Elmesélek egy történetet – mondta Zedka.-
Egyszer egy hatalmas varázsló el akart pusztítani egy egész királyságot, ezért megmérgezte a kutat, ahová inni jártak az emberek. Aki ivott a vízből, az megőrült. Másnap reggelre az egész lakosság ivott a kútból, és mindenki megőrült, a királyi család kivételével, mert nekik saját kútjuk volt, amelyhez nem fért hozzá a varázsló. A király aggódott a népéért, és próbálta kormányozni őket: egy sor biztonsági és egészségügyi rendeletet hozott. De a rendőrök és a felügyelők szintén ittak a mérgezett vízből, így hát értelmetlennek tartották a király rendeleteit, és nem voltak hajlandók betartani őket. Amikor a lakosság értesült a király rendeleteiről, mindannyian egyetértettek, hogy a király megőrült, és ezért ír ilyen sületlenségeket. Sőt, összegyűltek a palota előtt, és teli torokból kiabálva követelték, hogy mondjon le. A király elkeseredett és kész volt elhagyni a trónt, de a királynő megállította, és azt mondta: „Most pedig odamegyünk a kúthoz, és mi is iszunk belőle. Akkor olyanok leszünk, mint ők.” És így is lett: a király és a királynő ittak az őrület vizéből, és nyomban zagyvaságokat kezdtek beszélni. Az alattvalók pedig meggondolták magukat: olyan bölcs királyunk van – miért ne kormányozhatná továbbra is az országot? Az országba visszaköltözött a nyugalom, bár lakói egész másként viselkedtek, mint a szomszédaik. A király pedig békében uralkodott élete végéig.”
 


„[…] itt minden olyan normálisnak, túl jónak tűnt. Annyi év után – amit azzal töltött, hogy a munkából a bárba ment, a bárból a fiúja ágyába, az ágyból a szobájába, a szobájából az anyjához – most olyan élményben van része, amilyenről még csak nem is álmodott: ideggyógyintézet, őrület, bolondokháza. Ahol az ember nem szégyelli bevallani, hogy őrült. Ahol senki nem hagyja félbe azt, amit szeret csak azért, hogy a többiek rokonszenvesnek találják.”







Kitörés






… pedig mindenkinek vannak olyan gondolatai, amit néha jobbnak lát nem kimondani, mert fél, hogy majd bolondnak tartják. Jó, hogy volt egy hely, egy rés, ahol ki lehetett kicsit bújni a felelősség alól, s ahol végre szabadon ki lehetett mondani a nyomasztó érzéseket, gondolatokat. Talán kevesebb stressz, gyomorgörcs, félelem, pánik, aggodalom és keserűség lenne a személyes világunkban, ha évente legalább egy héttel szabadon rendelkezhetnénk, és kikapcsolhatnánk társadalmi szerepeinket...




Boncasztalok
"A másik ajtón meny be hétfő reggelig" - felirat a boncterem ajtaján

... elfogyott a kerítés...

Nincs már itt semmi. Semmi tébolyító és félelmetes. Se nevetés, se sírás, de még egy árva könnycsepp se.
Csak csendben süt a nap. Ősz van.



Forrás:
Helyszínbejárás 2014. ősz
Idézetek: Paulo Coelho: Veronika meg akar halni - Athenaeum 2001.
Az OPNI története részletesen

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. KEDVES VERO ..AZ INSPIRACIOT TOLED KAPTAM - KOSZONETTEL KUTATGATTAM ES A KOVETKEZO ERTEKES ESSAY-T TALALTAM LIPOTMEZOVEL KAPCSOLTABAN Magyar Pszichiátriai Társaság volt elnöke Tringer László (2007 ) -NAK KOSZONHETOEN
    http://mno.hu/velemeny/a-lipotmezo-bezarasa-es-a-hamis-ideologiak-439145

    Idezet ...a fent emlitett tanulmanybol Számos nemzetközi szervezet emelte fel szavát a 140 éves Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), hagyományos nevén lipótmezei elmegyógyintézet, egy patinás egészségügyi és kultúrtörténeti műemlék halálos ítélete ellen. Az egyik, a döntően francia pszichiátereket tömörítő Piotr-Tchadeff Egyesület – a sors fintoraként – Hollós István híres könyvének francia kiadásából idéz: Búcsúm a sárgaháztól (Mes Adieux á la Maison Jaune, Le Coq-Héron, 1986). Hollós István, az intézet egykori főorvosa élete meghatározó élményeiről emlékezik meg híres könyvében.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! Roppant elgondolkodtató ez a cikk...

      Törlés
  3. Nem olvastam a cikket, csak a képek érdekeltek. Néhány évet dolgoztam az "Ideg-Elmében". Életem legszebb évei voltak. Jó volt ott az emberekkel dolgozni, mert a betegek nem "tomboló őrültek" voltak,csak kicsit "ketyósok". Sokkal őrültebbekkel van tele az utca. Szerettem a munkatársakkal is dolgozni, mert emberségesek voltak, emberségesebbek mint bármelyik másik munkahelyen vagy kórházban. (Kivétel a külföldről bevándorló "magyarok", mert azok egy két kivétellel mindig szarkavarók voltak.) Jó volt ott dolgozni mert bár már akkor is megkopott volt az egész épület, de mégis lehetett szeretni, és gyönyörű helyen van. Ha lenne még OPNI szívesen visszamennék dolgozni oda, mert olyan jó kollektívát mint ott, csak az Orvosi Rehabilitációsban találtam. (De az már egy másik történet...)

    VálaszTörlés