2013. június 11., kedd

Mézeskalács házak a sínek mentén III.

Fedezd fel!

A MÁV Északi Főműhely lakótelepe – Kőbányai MÁV-telep



Sorozatunk következő állomásán, vonatunk a Hungária körút, Salgótarjáni út kereszteződésénél áll meg. 1894-96 között az Északi Főműhely dolgozói számára ide, az 1873-ban leégett Kőbányai úti kocsigyár helyére épült meg a dogozók lakótelepe, melyet korábban Jancsi-telepnek is neveztek. A területet a „Hungária közép körút” vágta ketté, így közigazgatásilag kb. 1/4-e a mai VIII. -, és nagyobbik része pedig a X. kerülethez tartozik.



MÁV telep a Hungária körút két oldalán

 

A X. kerületi részen csak házszámokat találunk, utcaneveket nem. A VIII. kerületben viszont visszaköszönnek a beszédes nevek; Vagon tér, Szemafor – és Lokomotív utca. Levéltári adatok alapján, a területen összesen 55 épület kapott használatbavételi engedélyt.


A földszintes munkáslakások a Ferencvárosi MÁV-lakótelepen látott típustervek alapján készültek. Lábazatuk szép terméskővel borított, a spalettás ablakok felett a vakolt homlokzatokon tégladíszek láthatók. A négy laksásos házakhoz a boltíves pincékben fáskamra tartozott, a földszinten konyha, kamra, és 1 -, illetve 2 szoba szolgálta a lakók kényelmét. Fürdőszoba és mellékhelyiség viszont nem volt az épületben. A későbbi engedélyek alapján a lakásokat jelentősen átalakították, nem csak komfortfokozatukat növelték, de a kertek beépítettsége is megváltozott. Megjelentek a melléképületek, a garázsok és volt, aki üvegezett verandát is készíttetett.

A Hungária körút mentén látható emeletes épületek közül a VIII. kerületben a Vagon tér két oldalán az altisztek kaptak otthont. A 4 darab emeletes épületben 4-4, ám jóval nagyobb méretű kb. 60-70 nm-es lakások találhatók, szintén fürdőszoba nélkül. A X. kerületben a Salgótarjáni út sarkán lakott a hivatalnok, mellette a két főút mentén a munkások részére 20 darab emeletes épületet húztak fel.

Mivel ezek is fürdőszoba nélkül készültek, a MÁV egy külön fürdőház létesítésével gondoskodott munkásairól. A ma már lakóházzá alakított földszintes épület (VIII. kerület) négy fürdőszobáját egy kazán fűtötte.

A telep (X. kerület) közepén épült meg a munkások és tisztviselők közösségi vendéglője. Pincéjében mosókonyha, földszintjén étterem, bolthelyiség, konyha és éléskamra kapott helyet. Az étterem felső emeletén a vendéglős és családja, ill. a cselédség lakott 2+1 szobás lakásban. A melléképületben mészárszéket, mosókonyhát, üres hordók helyiségét, kocsiszínt és szénkamrát hoztak létre. A főépület egyik része ma szociális ellátóként működik, mellette kis játszótérrel. A ma már földszintes bal oldali szárny kis kápolnának ad otthont. Feljegyzések alapján itt alakult meg a pesti unitáriusok gyülekezete. A sarkon az I. világháborús hősök emlékére állított feszület, mögötte pedig szépen faragott harangláb látható.

Az utca másik oldalán a 38-as számú, egykori, szép típusépületben ma is diákok tanulnak a telep általános iskolájában. A régi szokásoknak megfelelően az iskola két szárnyában a fiúk és a lányok részére külön tantermek, és vizesblokkok álltak rendelkezésre. 1896-ban már tornatermi kibővítésre is engedélyt kaptak.

A másik részen (VIII. kerület) a Hungária körút mentén a zajvédő fal mögött alig észrevehetően bújik meg a Vagon téren a MÁV-telepi Kisboldogasszony templom, mely 1931-re készült el Dusek Ede és Horesnyi József tervei alapján. Felszentelése éppen aznapra esett, mikor a biatorbágyi vonatrobbanás történt. A szép tornyot a II. világháborúban az oroszok lőtték szét, de helyreállítására pénz hiányában sajnos nem kerülhetett sor. A kedves lelkésztől azt is megtudtam, hogy a neoromán stílusú templomot a 90-es évek közepén sikerült renoválni. A festett üvegablakok Palka József (Lónyai utca 17.) munkái, az orgona pedig már 1939-re elkészült.

Annak ellenére, hogy a telep egy forgalmas út mentén épült, kertes kis házai szinte észrevétlenül lapulnak meg a szomszédos lakótelep többszintes épületei és a vasúti felüljáró árnyékában. Első ránézésre kissé kietlennek tűnt, de rögtön megtöltötte élettel az élmény, hogy látogatásomkor olyan emberekkel beszélhettem, akik szeretnek itt élni és szívükön viselik a Jancsi-telep sorsát! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Budapest Főváros Levéltára
templom.hu
mednyanszky.uw.hu

MÁV-telep a X. kerületi részen
MÁV-telep a Hungária körút mellett


 













 









Háttérben a templom a VIII. kerületben




Az iskola
 



Harangláb a kápolna előtt






A templom felszentelésekor. Ma már hiányzik a tornya

 

Bejárat a Vagon téren

A bejárat felett a MÁV jelképe


Az oltár képe festett üvegablakokkal

Orgona

12 megjegyzés:

  1. Félre téve a tréfát.....azért ezek a házak meg lettek tervezve, csinálva.....

    VálaszTörlés
  2. Tetszett az írás! Nagyapám lakik itt és most sok új dolgot tudtam meg. Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) biztos ő is sokat tudna még mesélni a telepről! Ha van új infó, személyes élmény, szívesen veszem!

      Törlés
    2. Én ott nőttem fel. A szüleim máig ott élnek. Ahogy a nagymamám is, és ahogy az ő anyja is ott élt. A családi legendárium minden fontosabb eseménye ide köthető. Nem esett szó pl. a két világháborús bunkerről. Az egyiknek a széle és vészkijárata pl. látszik is az egyik képen. A tetejüket fákkal ültették be, az álcázás miatt. Az oldaluk terméskő. A telep Hungária krt. felőli kijárata mellett áll egy mára már nem üzemelő óvoda (Hámán Kató), ahova nemcsak én, de az édesanyám és a nagymamám is járt. Vele majdnem szemben áll egy rozsdás, elgörbült lábú, használaton kívüli hirdetőtábla. Erről értesültünk a telepi halálesetekről, ami gyakran azt jelentette, hogy a temetésre is elmentünk. Akkoriban (80-as évek) még zárt közösség volt, ahogy előtte közel száz évig, azóta jelentősen hígult a közösség. De ha a dédimmel (aki 1904-ben született) végigmentünk az utcán, minden házhoz, fához, emberhez volt valami régi és érdekes története. Áll például egy hihetetlenül magas fenyőfa a vasúttól számított második utca közepetáján, amit az ott lakó (már nem él) néni még fiatalasszonyként, a háborúban ültetett, amikor a szeme láttára lőtték agyon az orosz katonák a kislányát. És csak néhány éve tűntek el a tetőkről a légvédelmi szirénák. Az itt lakók többnyire a telep közvetlen szomszédságában álló Északi Járműjavítóban (volt Északi Főműhely, a telepi szlengben csak "az Északi") dolgoztak, és mivel a telepi kisbolt (ma már szociális ellátó) és a villamos túloldalán lévő ABC, az iskola (ahol a tanárok veszélyességi pótlékot kapnak, mivel a környék lakótelepeinek gyerekei töltik meg mára az iskolát) és az óvoda is helyben van, a templom az út túloldalán, a 37-es villamossal az egyik irányban a temető, a másikban az egykori Teleki téri piac megközelíthető, az itt lakókra egyfajta kényelmi alapú bezártság volt a jellemző. Kis falu, ahonnan miért is mennénk el, hisz itt minden megvan. Én pl. a gimnáziumi éveim alatt kezdtem megismerni Budapestet. Az óvodában még a nyolcvanas évek legelején is komoly ideológiai nevelés folyt: hetente egyszer, az ebéd utáni alvást előkészítő mese helyett Lenin életéből olvastak fel nekünk. A telepi ismerőseim nagy része sosem "jutott ki", vagy ha igen, előbb-utóbb visszaköltözött a zűrös nagyvilágból a jól ismert, csukott szemmel is bejárható, ódon kis MÁV-telepre, ahol minden megvan, csak kicsiben.

      Törlés
    3. Mára már egy új megerősített tábla áll a hirdetések részére.

      Törlés
    4. és még valami, az emeletes és földszintes lakásokban is volt mellékhelyiség, csak kívül a folyosón volt a bejárata, de a lakáshoz tartozott. A földszinteseknél durvább , mert a kertben volt a bejárata. Télen igen csak a hóban és esőben kellett kilábalni ha a szükség úgy hozta.Mára már majdnem mindenhol benn van a lakásban, fürdőszobával, de még akad egy két hely ahol az idő nem hozott változást.

      Törlés
  3. És majd' elfelejtettem: celebünk is van! Itt nőtt föl Medveczky Ilona, egy kor szexszimbóluma. Az, hogy erre büszkének kell-e lenni vagy sem, sosem derült ki egyértelműen a telepiek elmondásából...

    VálaszTörlés
  4. Az óvodán , iskolán és templomon kívül, volt még a telepünknek orvosi rendelője, rendőr örse,fodrászata, közértje, hentese,cipésze,Mindenki az Északiban dolgozott, megélénkült a telep, amikor a gyárban "fújtak" és egyszerre jöttek haza a férfiak a munkából.Mindenki mindenkit ismert, ezért bármilyen későn jött valaki haza, elég volt csak a sötét kis utcákra betennie a lábát, már biztonságban volt, Ha rákényszerült, bárhová bemehetett, beengedték magukhoz.a , telepi szomszédok.Mindenki mindenkinek segített, mindenkire figyelt.A gyerekek is biztonságban játszhattak az utcán is, mindig volt valaki aki rájuk figyelt.Jó volt abban a közösségben élni. Mára is maradt valami a régi figyelemből, Még mindig ismeri egymást a fél telep, bár már sok az új idegen lakásbérlő, a kor szelleméhez méltóan bezárja maga után a kaput és nem vegyül.De szerencsére a nyitottak többen vannak.

    VálaszTörlés

  5. Nagyon örülök a jelentkezéseknek! :) Az mindig sokat hozzátesz egy-egy történethez, ha a helyi lakosok is megosztják itt az élményeiket, emlékeiket. Köszönjük szépen!
    Bevallom nagyon beleszerettem a MÁV-telepekbe, mert tényleg olyanok, mint egy kis falu, és bár sok a változás, de azt még egy kívülálló is érzékeli, hogy ide tényleg "hazajönnek" a lakók! :)

    VálaszTörlés
  6. Alsó tagozatban az itteni iskolába járt elsőszülött leánykám a szemben lévő honvédségi lakótelepről, míg el nem költöztünk. Zeneiskola is működött itt.

    VálaszTörlés
  7. Most találtam ezt a képet.

    https://drive.google.com/file/d/0B0Q53KdVcmueOFlwZVY0ZWFqMzA/view?usp=sharing

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.