Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2016. december 23., péntek

A Lásd Budapestet! blog 5. születésnapja



Összegzés

2016. december 16-án pénteken ünnepelte 5. születésnapját a Lásd Budapestet! blog. :)

Ez a visszatekintés nem is annyira Budapestről szól, mint inkább a blogról. Arról a felületről, ami az évek alatt valahogy „intézményesült”. Önálló életre kelt, és amiben azt vettem észre, hogy már nem csak arról szól, hogy színeket, házakat, embereket festek egy üres vászonra. Ahogy teltek múltak az évek, egyszeriben életre kelt minden, és a képből kiköszöntek nekem az emberek, és beszélgetni hívtak. Házak tolakodtak be egymás elé, a kép közepére követelve magukat, hogy reflektorfényben tündököljenek. Ez a miliő engem is beszippantott, és valóban élővé vált.

Nagyon sok emlékem van, ezért alaposan megtűzdeltem linkekkel a szöveget! :) Elsőként egy kis statisztikai visszatekintés jön, és egy kis csemegézés a személyes kedvenceimből. Kitérek a fontosabb eseményekre, arra, hogy én hogy éltem meg ezeket az éveket. Örömmel gondolok azokra is, akiktől nagyon sokat kaptam ez alatt az öt év alatt. 



@

5 éves visszatekintés – statisztika


2011. december 16-án Déli harangszóval nyitottam ki a Lásd Budapestet! kapuit. Ezen a felületen összegeztem az addig felhalmozott szívvel lélekkel megélt Budapest-élményeimet. Hát, ez lett belőle: 2011-ben 9 poszt, 2012-ben 58 db., 2013-ban 54 db., 2014-ben 40 db., 2015-ben 28 db., 2016-ban pedig 21 db. bejegyzés készült. Összesen: 210 mese született.

A blog teljes statisztikája alapján több mint 570.000 oldalletöltés volt, ebből 2014 szeptembere volt a legkiemelkedőbb, 70.244 megjelenítéssel. 

A legtöbben a József körút 60. épületére voltatok kíváncsiak. A kapuja felett csónakkal és puttókkal díszített ház első tulajdonosa 1890-től Loser János ásványvíz kereskedő volt. Túl azon, hogy kedves invitálás után egy lakás eredeti díszeit is megnézhettem, öröm volt beszélnem Dr. Harcos Péterrel a ház egykori lakójával, aki gyerekként itt élte át az ’56-ot, és megrendítő történeteket mesélt. A második legolvasottabb cikk az egykori Balettintézetről szólt. Félelmetes és egyben felemelő volt órákon át egyedül bóklásznom és fotózgatnom az évek óta üresen álló egykori MÁV-bérházban. Ahogy figyeltem, sokáig a Gül Baba legendájáról szóló poszt vezette az olvasottság listáját. 2013-ban még időben elcsíptem és még nyitva találtam, így megörökíthettem régi formájában ezt a zarándokhelyet. A negyedik helyre került annak a MÁV-telepes sorozatnak az egyik állomása, melyben vonatunk túlfutott és egészen Dunakeszi takaros házaihoz vitt bennünket. Az ötödik legolvasottabb cikk pedig mára már múltba-tekintés, hiszen az egykori Moszkva-tér Sellőjéről, a színes, mozaikos szökőkútról szólt.

A blog születésével útnak indított hírlevél mára csaknem 300 emberhez jut el közvetlenül email formájában. A Lásd Budapestet blog Facebook oldala 2011-ben született. S talán még idén ki is kerekedik a 10.000. követővel. :)


Személyes kedvencek, élmények


Statisztika ide, vagy oda, nehéz kedvenceket választani, mert mindig az utolsó élmény a legintenzívebb. De talán vannak főbb témakörök:

Nagyon szerettem a MÁV-telepekkel foglalkozni, és azokkal a történetekkel, amik valahogy a sínek mentére kerültek. A rákospalotai MÁV-telepet a ferencvárosi követte, majd a Jancsi-telep következett. Mivel a II. kerületben nőttem fel, kedvenccé vált a Szépilona-Kocsiszín házakról szóló poszt is, ahol egy olyan idős néni mesélte el emlékeit, aki, azóta már nem él. (Ilyenkor érzem, milyen sürgető lenne a sok személyes történetet még időben meghallgatni, lejegyezni!) Másik nagy témakörként a VIII. kerületi Tisztviselőtelepet említem. Itt a Kolónia épületegyüttesének bejárása repített vissza az időben. S, hogy a kerületben maradjunk, szót kell ejtenem a Palotanegyed pazar kis palotáiról is. Talán innen került ki a legtöbb épület-bejegyzés. Nagyon jó volt belesni Lipótmezőre, az OPNI zárt kapui mögé, és elmerengeni egy más világ hangulatában. Természetesen, és egyáltalán nem utolsó sorban pedig a Wekerletelepről szóló bejegyzések azok, melyek a legkedvesebbek számomra – hiszen itt vagyok otthon és ennek a városrésznek a rezdüléseit ismerem legjobban. :)


Fontosabb események


A 2011-es lendületes indulást alig fél év után személyes kapcsolatok is követték. Ekkor ismertem meg a Kép-tér blog íróját, Anitát, akivel máig jó barátnők vagyunk. Bár külön utakon, mégis néha együtt fedeztünk fel házakat szeretett városunkban! :)
Aztán felgyorsultak az események. Bekerültünk a FUGA Budapesti Építészeti Központ online rádióműsorába, ahol rendszeresen jelentkeztünk egy-egy épülettörténettel. Rádiós vonalon maradva, immár szólóban, az utóbbi három évben gyakran hívtak a Civil Rádióba is egy kis csevegésre. Ennek egyrészt azért örültem, mert alkalmam volt más fórumon is Budapest apróbb szeletéről mesélni, illetve felhívni a figyelmet arra, milyen fontos lenne meghallgatni az idősebbeket egy-egy épülethez fűződő személyes élményeikről!
A blogolás kapcsán olyan új embereket ismerhettem meg, akiknek szintén sokat jelent ez a város. 2013-ban így jött össze egy igazán jó kis csapat a Budapest Blogger-találkozóra. Bp XV. kerület, CheckmybudapestEgy nap a városbanEgypárFővárosiLáss többet FotóTörök András- Budapest FolyóiratUrbanista, Szerelmem Budapest és a Városkommunikáció Blog. Nem csak csevegtünk, de több alkalommal is összefogtunk, hogy együtt alkossunk valamit: Így született meg az Index2-re Budapest 140. születésnapi köszöntője. Közösen emlékeztünk meg az Ybl- és a Lechner évfordulókról is.

Jó volt belelátni kicsit a Budapest 100-ba is. Megnézni, mi folyik a kulisszák mögött. Örültem, hogy Anitának segíthettem a Balassiban, amihez személyes kötődésem is volt. Emlékszem, késett a tavasz, és dermesztő hideg volt azon a hétvégén a lépcsőházban ácsorogni! :) Szerettem a KÖN alkalmakat is, amikor különleges helyekre jutottam el, mint a Belügyminisztérium, Nemzetgazdasági Minisztérium stb. Kedvenceim a Balázs (Miénk a Ház) sétái voltak; Párizsi udvar, Klotild palota, Kelenföldi Hőerőmű, Soroksári úti Fegyvergyár, József Telefonközpont stb. Örülök, hogy felfedezhettem olyan helyeket, amik csak kivételes esetben engednek betekintést, de a nagyközönség felé sajnos nem publikálhatók. Ilyen volt a rákospalotai MÁV Telep Baráti Köre szervezésében megvalósult Istvántelek-bejárás, ami igazi misztikus hangulatban láttatta a vonat-monstrumok egykor volt szép múltját… Ez év nyarától pedig lehetőséget kaptam, hogy az Index.hu-n is írhassak egy-egy szösszenetet a városról!

Azt hiszem a „leghasznosabb” kutatások és felfedezések mindig akkor értek, mikor egy épületbejárás kapcsán személyesen is sikerült lakókkal beszélgetnem. Annak pedig külön örülök, hogy sokukkal mai napig aktív kapcsolatban vagyunk! Szerencsés vagyok, hogy nagyon sok levél érkezik, amiben újabb élményeket és meséket osztanak meg velem az olvasók. Így kaptam meghívást pl. Sopronba is, ahol Misu idegenvezetésének köszönhetően most én merülhettem el egy másik város szépségeiben! :)


Az én blogom – Az én Budapestem


Hogy mit jelent nekem Budapest? Ezt 2012 év végén egy Budapestnek szánt levélben megfogalmaztam, s azóta sem változott. :) A városfelfedezés tevékenysége elsősorban nekem öröm. Mindig kikapcsol, felemel, szerelmessé tesz és elvarázsol. Adott esetben maga az épületbejárás, az izgalmas felfedezés, a fotózás, a beszélgetések az maga az út. Céllá csupán attól válik, hogy megírom a bejegyzéseket, ami egy egészen más érzés, de hasonlóképpen érdekes, mert jól esik a tudat, hogy megoszthatom mással is. Azt gondolom, ha engem ennyire felemel a szépség látványa, akkor ez másnak is jól eshet.

Kicsit szomorúvá tesz, hogy Budapest divat lett. Van, akinél csak múló hóbort ebben a rohanó profitorientált világban. Sokkal inkább árucikk, mint önzetlen, belső rajongás. Szomorú az is, hogy mások az omladozó, málló épületeket nézegetve felelősöket keresnek, vagy mögöttes tudás hiányában vádaskodnak, vagdalkoznak. Én a házakat nézem, a jelentől függetlenül. A romosabbakat ugyanúgy meg tudom ölelni, mert minden vakolatdarabkájukban múlt szaguk van, és örülök akkor is, ha valamit felújítva ragyogónak láthatok! Ez a város él. Változik, pusztul, születik, épül, átalakul. Még az elmúlás szomorúságával is el tudom fogadni.
Néha morcos vagyok, ha a kutatások, mászkálások, fotózások alkalmával összegyűjtött anyagaimat boldog-boldogtalan felfalja és vásárra viszi, anélkül, hogy annyit mondana, fapapucs. Persze – tisztelet a kivételnek! Ám dacára minden belső vívódásnak mégis jó, amikor a „köz hasznára lesz”. Az információt megosztani, a kincseket mindenki számára láthatóvá tenni, amúgy meg szép, nemes tett.

Ha belegondolok, szédítően sokan követnek Facebookon. Erről egyrészt tudom, hogy „nem mérvadó” másrészt meg, hát hogy is ne volna az?! 10.000 ember/profil. Ebben az a jó, hogy mindenkinek annyit mond, amennyit meghall belőle. Mindenki annyit lát belőle, amennyit akar, amennyit elbír. :)


Változnak az idők, változnak a körülménynek és a tér idő kapcsolatom is elcsúszott kicsit mostanában. Kevesebb időm jut a városra a blogolásra és bevallom azt is, hogy néha nagyon fárasztó! Hogy milyen terveim vannak? – Ha egy vállalkozást látnék ebben, akkor a változásokra folyamatosan reflektáló, azzal naprakészen lépést tartó hivatásra gondolnék. Akkor azt mondanám, jöhet végre a könyv, az előadások, a várostörténeti, kulisszák mögé tekintő valóságos séták. De az élet mindig közbeszól. Úgy érzem, ennek a blognak-blogolásnak íve van. Mégpedig boltíve… :) Sokat tanultam az öt év alatt, szemlélődést, óvatos hallgatást, tiszteletet. Nem tudom, mit hoz a jövő, de egyet tudok; nem lehet nem folytatni ezt így, vagy úgy, hiszen, olyan, mintha a gyerekem lenne! :) Nem szeretnék változtatni sem rajta, még ha régimódinak is tűnik ebben a modern világban. Konzervatív vagyok és régimódi. Pont úgy és olyannak szeretem, amilyen, ahogy van. A hibáival – kis kezdetlegességével együtt. :)


Köszönet


Budapest-szeretetem már kisgyermekként megvolt. Az első blog, a Városképpen volt, ahol napokat töltöttem olvasgatással. Aztán jöttek a séták is, akkor, amikor ez a városszemlélődés még hírből sem volt ekkora divat! Egyedül jártam akkor is az utcákat. Kis „kezdőként” a legjellegzetesebb helyeket néztem végig, mert mégis csak az alapoknál kell kezdeni. Épp’ a Parlament előtt álltam a kígyózó sorban, várva, hogy még aznap bejussak az épületbe. Fél órás ácsorgás után láttam meg, hogy a sortól pár lépésre egy kis csoport gyülekezett, ahol szenvedélyesen és igazi átéléssel, vidáman mesélt a város apró darabkájáról egy nő, ezért úgy döntöttem, kiállok a sorból, felhagyok addig kivívott/kiállt pozíciómmal és odalépek hozzájuk. Az Explore Hungary talán akkor még egy bennfentes baráti társaságnak számított, ahová külsősök nemigen jártak. Mégis Juditnak köszönhetően már jóval a divat-hullám előtt eljutottam olyan helyekre, (Lánchíd lánckamrája, Gellért-forrás a hegy alatt, Epreskert, Földtani Intézet, tradicionális cukrászdák, és neves kávéházak, a legszebb fürdők és hotelek, Kvassay-zsilip stb.) melyek hétről hétre akkora élményt és energiát adtak, hogy túlzás nélkül mondhatom, én majd’ kiugrottam a bőrömből! :)
Ezúton köszönöm:


  • Juditnak az inspiráló élményeket! Ez a felhalmozott tudás és élmény csordult túl bennem, ami arra késztetett, hogy mással is megosszam.
  • a blogolás ötletét Tamás (Köztérkép.hu) adta, akitől, azóta is sok biztatást és erőt kapok
  • a Kép-tér blog Anitájának a kifogyhatatlan eszmecserét
  • a Budapest 100 csapatának a befogadást, a feladatokat, és bele láthatást
  • Budapest Főváros Levéltárának, a mindig segítőkész levéltárosoknak a kedvességüket, segítőkészségüket
  • az Urbanistának a bizalmat és az Index.hu megjelenéseket
  • a helytörténeti gyűjtemények és egyesületek segítségét
  • a házakban megismert kedves lakókkal töltött tartalmas, izgalmas beszélgetős időt
  • a rendszeres lehetőséget a Civil Rádióban, hogy élőben is mesélhessek kicsit, valamint a Fuga Rádió egykori sorozatát, amiben az aktuális város-élményekről beszélhettünk 
  • ismerősöknek, szervezőknek, hoteleknek, vállalkozásoknak, lakóknak, építészeknek, művészettörténészeknek stb. akik megkerestek, hogy valami érdekeset, újat mutassanak meg Budapest kincseiből
  • a Facebookon megismert Budapest-rajongóknak az ötleteket, képeket, és a Lásd Budapestet blogra érkező hozzászólásokat
  • a nagyvilágban megjelent írásokban közzétett blogra mutató hivatkozásokat, valamit a megjelent könyvek elküldött tiszteletpéldányait
  • és természetesen Nektek, akik kitartóan, rendszeresen olvastok, lájkoltok, és lelkesen érdeklődtök és biztattok
  • s bár utolsónak írom, de mindenekelőtt Budapestnek, hogy itt élhetek! ;)



Ezúton kívánok mindenkinek csendes, meghitt karácsonyt és sikerekben, élményekben gazdag újévet! Jövőre veletek ugyanitt! :)




8 megjegyzés:

  1. Nagyon boldog születésnapot a blognak, neked pedig további kitartást és sok-sok szabadidőt kívánok az új évre, hogy minél több szép, színes posztot kaphassunk! Az időhiány ismerős, de ezzel legalább nem vagy egyedül és a blogolás java még hátravan és nagyon fogod élvezni. Ja, és most már tényleg vigyél magaddal egy házbejárásra engem is :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Köszönöm! Igen, hasonló cipőben járunk. Persze, jövőre majd házalhatunk együtt! :)

      Törlés
  2. Gratula kedves Vero! Az 5.szülinap ünnepi alkalom, írásaid elolvasni, újraolvasni egyedülálló élmény, írások amiket már nem lehet többet ugyanígy megírni... A házak valóban élnek, homlokzatuk, történetük, lakóik. Új ruhájuk öröm, kopottságuk tisztelet. Egy-két óra velük ugyanúgy élmény mint egy rég nem látott ismerős egy jó kis kávéházban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Igen, ez egy nagyon találó hasonlat!

      Törlés
  3. Szívből gratulálok az 5. születésnaphoz! Nagyon szeretem az írásaidat, a stílusodat. Ez utóbbira mi sem jobb példa, mint ez az összegző bejegyzés. Még a "száraz" adathalmazból is egy nagyon jó, olvasmányos posztot írtál. Nekem legalábbis nagyon tetszett :)
    A blogod segítségével többet tudok már a városról ahol élünk, megismerhettem jó néhány öreg házat ahol eddig még soha nem jártam. Megmutattál számtalan titkot rejtő kapualjat, építészeti csodát. Személy szerint pedig Neked köszönhetem, hogy megismerhettem Eszteréket A Városnézés-nél, akikkel azóta is baráti és partneri kapcsolatban vagyok. Szóval jöjjön a következő öt év, melyhez sok sikert kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Miklós! :) Örülök, hogy újabb élményekhez jutottál az olvasottak és a kapcsolatok által! :)

      Törlés
  4. Boldog mindent előre és utólag is! És persze nagyon köszi a remek anyagokat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Viszont kívánom! És én is örülök a lehetőségnek! :)

      Törlés