Tudtad?
Rádiók az Edison kávéházban
Szól a rádió |
Ha már keresztül kasul lépcsőztünk az emelteken, kukkantsunk
be a pincébe is, hiszen az igazi kincseket legtöbbször ott, vagy a paláson
rejtegetik! A levéltári adatok alapján 1888 májusára készült el Stern Miksa
megbízásából a háromemeletes épület. A körúti bejárattól jobbra bolthelyiség
nyílt raktárral, az Aradi utca felé a sarkon egy kávéház várta vendégeit. A széles előcsarnokon át jobbra a
házmester lakása következett, tovább haladva pedig a lépcsőházba juthattunk. Az udvaron, hátul a cselédlépcső mellett a viceházmester élt. A lakók és látogatók kényelmére a lovas kocsiknak kocsiszín, kocsiszoba, illetve öt ló részére istálló is
működött.
A régit tervek alapján a pinceszint is hasonlóan izgalmasnak
ígérkezett! Mire az elkészült új épületben az Edison kávéház kinyitotta kapuit,
addigra Weingruber neve az egész város előtt ismert volt. Weingruber Ármin
fogadót, majd kávéházat bérelt a mai Astorián. Fiai Márkus és Ignác szintén
apjuk nyomdokaiba lépett. Közülük Ignác, kávéházával a Városligetbe költözött. Nem
csak műsorokkal szórakoztatta a nagyérdeműt, de közben különleges frissítőkkel
is szolgált. Később a körúton nyitotta meg Edison nevű új kávéházát, mely akkor
szokatlan keresztelőnek számított. Erről a furcsa esetről és a vendéglátós
Weingruberekről olvashatunk érdekes történetet Saly Noémi kiváló kávéház-történész
tollából. :)
Weingruber terasz - Városliget - 1912 - eredeti forrás: fotomuveszet.net |
Edison kávéház |
Teréz körút 24. |
Edison kávéház a körút sarkán |
A nagy belmagasságú impozáns kávéház alatt, a pincében három játéktermet, valamint kártyaszobát alakítottak ki. A lépcső mellett kapott helyet a konyha, a mellékhelyiségek, valamint a kassza. A szellőző, a szénraktár és a ruhatár mellett a lakók pincerekeszei is jól megfértek. 1936 nyarán az Edisonban ablakcsere munkálatok folytak, és új vastolóablakok kerültek a régi üvegtáblák helyére. Ám, amikor a háború vihara már a Nagykörútra is bezúdult, a zongoraszó hirtelen elnémult. A megzavart közönség székéről felpattanva, a habos feketét hátrahagyva menekült a kávéházból. A csatatér után a fehér abroszra kilöttyent kávé foltjai és az összetört csészék hagynak csak nyomot az utókornak. De nem is akármilyen nyomok ezek egy hajdan volt nyüzsgő kávéházról!
Egy másik sarki, a Spolarich kávéház. Budapest, VIII., József krt. 37 |
Évek teltek el, mire a pusztításból lassan ocsúdó ház helyiségeinek új gazdái lettek. Falai közt újra felcsendültek a hangok, bár komoly szakértelem kellett megszólaltatásukhoz! Történt ugyanis, hogy 1949-ben az Orion Rádió és Villamossági Vállalat szerviz üzeme (elődje a Kremeneczky János által 1913-ban alapított Magyar Wolframlámpagyár) letette az első csavarhúzót az addigra már meglehetősen nagy károkat szenvedett - akkor éppen - Lenin körút 82. szám alá, stílusosan az egykori Edisonba. A szerviz működéséhez a Vállalat kisebb átalakításokat végzett. Az üzlet előtt hosszú, kígyózó sorok álltak, hogy az elnémult rádiók újra megszólaljanak.
Az 1957-es határozatok között egy júliusi irat dokumentálja,
hogy a Fővárosi Neon Vállalat, az Orion Gyár földszinti üzletportáljára egy
neonhirdető berendezést szerelt fel – hasonlót, mely pár éve még látható volt a
Kossuth Lajos utcában. :) Nem csak a reklámra, de mindenekelőtt a megmaradt
értékek megóvására, a karbantartásra és korszerűsítésre is nagy hangsúlyt
fektettek. A korábbi, vasúti vagon nagyságú központi fűtés berendezését egy
jóval szolidabb gáztüzelésű kazánra cserélték. Az egykori Edison helyiségein
korábban a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, a Béke Ruházati
K.T.Sz. és az Orion Szerviz is osztozott. Az eltelt több mint hatvan év alatt
az Orion csillagképe már megkopott. Az egykori Vállalat immár Oktogon-Szerviz Kft. néven, de még ma is üzemel, bár jóval kisebb területen, és az új igényekhez
mérten szélesebb szolgáltatással várja ügyfeleit.
Orion neon reklám |
Egy szerencsés megbeszélésnek köszönhetően alkalmam volt a nagyjából kétszer hatvan éves összemosódott múltat, kávéházat és szervizt személyesen is megnézni. Amikor az Aradi utcából beléptem a modern ügyfélszolgálatra, még nem sejtettem, hogy pár lépés után valóban az egykori Edison kávéház időkapszulájában találom magam!
A széles lépcsősorok tükröződő, sötét színre pácolt faburkolata végig elkísért. Az aprólékosan kimunkált fafaragás és a rézkapaszkodó ma is kifogástalan állapotban látható! Az Aradi utca felől, a műhely kis bejárata mellett most egy élelmiszer boltot találunk. Nagy üvegkirakatain keresztül láthatók az eredeti fekete márványoszlopok, melyeket fehér lapokkal védelmi szempontok miatt borítottak be, csak úgy, mint a hatalmas Velencei tükröt. Szerencsére ez is megmaradt, s elé egy gipszkarton lapot húztak, hogy az új funkció miatt ne sérüljön. Korábban ebben a tükrös teremben volt a szerviz ebédlője, az egykori kávéház pazar játéktermében!
A mennyezeti stukkók mellett a legérdekesebb emlék az újabb
terveken is látható mellékhelyiség volt. A rézkilincsek, a díszes cementlapok,
a vécé fülkéket elválasztó márványlapok mind épségben megmaradtak. Érdekes
látványt nyújtott a kis kabinok két oldalra nyíló harmonika ajtaja, a rajta olvasható
foglalva/szabad feliratokkal. A szemben lévő falon az kornak megfelelő porcelán
piszoárok kaptak helyet. A női, illetve a férfi vécékben is eredeti szépségükben
díszelegnek a virágos ólomüveg ablakok! A labirintus-szerű pincében a
szénlehányó eredeti kövezése a sárga keramit burkolat szerencsére
időtálló. Korlenyomatok furcsa elegye ez a kép, ahogy felsorakoznak a kávéház
kártyaszalonjában és biliárdtermében a javításra váró mosógépek,
hűtőszekrények, televíziók és rádiók…
Miután kávénkat szürcsölgetve bejártuk a műhelyt, kalandozzunk
el egy kicsit! Az 1800-as évek végéről kikerült Budapesti Czím- és Lakásjegyzékek
megsárgult lapjai visszarepítenek az időben, és akarva akaratlanul szárnyra kap
a fantáziánk! Kik és hogyan is élhettek itt, majd’ száz évvel ezelőtt? A Teréz
körút 24. szám alatti lakók és foglalkozásiak valósak, ám a szereplők közti
viszonyok gombolyítása csupán a fantázia szüleménye.
Elsőként maga az építész rakott itt családi fészket. Ám, alig
egy év után, immár megözvegyült feleségét Petschacher Gusztáv Edénét, született
Weninger Irmát hátrahagyva távozott az élők sorából. Itt lakott Auspitz Gyula
földbirtokos is, aki a vidéken töltött hosszú vakáció után kora ősszel már alig
várta, hogy elvegyülhessen kedvenc kávéházába a pesti ismerősök között.
Jiraszek Nándor vállalkozó és Brachfeld Nándor kereskedő, üzleti ügyeiket
vitatták meg, ha olykor-olykor összefutottak az emeleti folyosón. Ehrenfeld Mózes,
Ehrenfeld Salamon és Ehrenfeld Mór banktulajdonosok szigorúan csak családi
közben beszéltek a munkáról.
Ugron Ákos országgyűlési képviselő szivarfüstbe burkolózva
olvasta reggelente, kávét szürcsölgetve a friss, gazdasági lapokat. Néha szemöldökét
ráncolva oda-oda sandított a szomszédos asztalhoz, ahol özvegy Strasser
Miksáné, özvegy Kreutzer Károlyné és Barcsay Gézáné magánzók csacsogtak
egy fáradt munkanap után habos kávéjuk felett. Löwy Jakabné varrónő és Geiringer Jakab szabómester bizonyára
nem csak praktikus, de szép posztókból készítettek öltözetet szomszédjaiknak,
akár a pincérként dolgozó Hohenberg Dávidnak, vagy rokonának, Hohenberg Henrik
kereskedőnek. Winklarek Márton asztalossegéd is tevékeny részese lehetett a
Kávéháznak, ha kisebb-nagyobb javításra volt hirtelen szükség. Dobó Manó MÁV
kalauzként készségesen elkalauzolta a körúti pályaudvarra érkező látogatókat az
Edisonba. Kovács Károly könyvelőként dolgozott és nyújtott segítséget a
szomszédoknak.
Bár a képzelt, egykori lakógyűlésen még sokak nem jelentek meg, lassan búcsút kell vennünk. S végül, hogy mindenki időben visszaérjen a jelenbe, Benes Ferencz órás, készséggel áll rendelkezésünkre az időutazásban.
Bár a képzelt, egykori lakógyűlésen még sokak nem jelentek meg, lassan búcsút kell vennünk. S végül, hogy mindenki időben visszaérjen a jelenbe, Benes Ferencz órás, készséggel áll rendelkezésünkre az időutazásban.
Örülök, hogy ismét láthattam egy jó példát arról, milyen az,
amikor egy vállalat felismeri a múlt értékeit, gondos odafigyeléssel vigyáz rá,
és megőrzi azt az utókornak!
Forrás:
Helyszínbejárás 2015. és 2016.
Ezúton köszönöm a lehetőséget Ballagóné Füstös Erzsébetnek, hogy
körbevezetett a szervizben!
Budapest Főváros Levéltára
Buza Péter, Fodor Béla, Saly Noémi: Az ismeretlen Lestyán – Budapesti Városvédő Egyesület-Summa Artium Alapítvány 2009.
Buza Péter, Fodor Béla, Saly Noémi: Az ismeretlen Lestyán – Budapesti Városvédő Egyesület-Summa Artium Alapítvány 2009.
Anno képek
great building!!
VálaszTörlés