Karinthy Frigyes út 4-6.

Nézz fel!

Budán, ott, ahol a 6-os megáll


A Karinthy Frigyes út 4-6. számú ház történetét három szálon is gombolyíthatnám, de mindenekelőtt, be kell vallanom, hogy ide is egy „véletlen” folytán csöppentem. Az eredeti terv szerint egy Villányi úti házat szerettem volna megismerni, s ehhez utam a Móricz Zsigmond körtéren át vezetett. Leszálltam hát a 6-os villamosról, és megállva a hömpölygő tömeg közepén csak néztem hosszan ezt a hatalmas fehér épületet a megállóval szemben.

A szép üvegajtó végre nem rejtette maga mögé kincseit, így bekukkantottam. A látottak alapján, nem volt már kérdés, hogy meg kell ismernem! A kapuban találkoztam egy mosolygós idős hölggyel, aki készségesen mesélt az épületről, s említette, hogy pár éve készült egy tanulmány is arról, milyen korabeli díszítéseket és tervezői megoldásokat hordoz a ház. Irén néni pedig meg is hívott egy következő alkalomra, amikor ráérősen, kényelmesen beszélgethetünk. :)


Az épületet kívül-belül alaposan megcsodáltam, s mire egy hét múlva csöngettem, már olyan volt belépni ide, mintha hazajönnék. Az igazi történet viszont csak eztán következett! A házak valójában csak kövek egy pillantás erejéig, mondanivaló nélkül. Persze ha kicsit jobban odafigyelünk és megnézzük, milyen megoldásokat és díszeket kaptak, akkor egész különös élménnyel lephetjük meg magunkat. A lépcsőházakban járva mindig elképzelem, milyen lehetett régen nehéz habos ruhákban járni itt, vagy milyen lehetett cselédként cipekedni az olykor hihetetlen keskeny és sötét csigalépcsőkön! De egészen más az, amikor ezek a történetek egy valódi elbeszélés alapján elevenednek meg. Irén nénit hallgatva néha meghatódtam, máskor jókat nevettünk, de bizony a személyes történetekben voltak egészen szívbemarkoló, vagy hátborzongató történetek is. Így telnek hát meg élettel a minket körülvevő háznak nevezett „kövek”, és így élnek tovább emlékezetünkben.
Amíg a 6-os villamosra várunk, merüljünk el kicsit a ház történetébe – s, ne bánjuk, ha a mese végére már több villamos is nyitotta ki és csukta be ajtaját, hátrahagyva bennünket.

@

A levéltárban az eredeti dokumentumok 1914-es évet írnak, rajta Bach János tervei alapján egy 5 emeletes ház készül, Schneller Jenő és neje, Schneller Jenőné született: Fill Ludmilla megrendelésére, az akkor még Verpeléti utca 4-6. szám alá.

A tervező nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a korszak legelőkelőbb díszítőelemeinek felhasználásával gyönyörködtesse lakóit. Így került ide egy tömör bejárati ajtó helyett egy nagy, átlátszó fazettázott üvegű kapu. A tágas előtér fala 3 méter magasságig kőburkolatot kapott. Felette a mennyezeten összeérő fehér és krémszínű stukkó látható. A főlépcsőház felé márványkaros korlát vezet, a körfolyosós udvarra pedig kétszárnyú tölgyfa keretes üvegajtó felülvilágítós ablakkal. A szép díszes ólomüveg, virágcsokor mintával köszönti a látogatókat.

Az udvaron nem csak a járószint készült Zsolnay lapokból, de körben a lábazat éppen olyan, mint amilyet a Millenniumi Földalatti Vasút megállóinál használtak. A hátsó, cselédlépcső mellett a teherlifttől jobbra a keskeny ajtók mögötti mellékhelyiségeket ma már raktárnak használják.

@

A szegecselt acélgerendákon függő, kanyargós körfolyosókon pedig eddig még sehol másutt nem látott Zsolnay lapok érdekes virágmintái kísérik az ember lépteit. A legfelső szint üvegtetejét kacskaringós kovácsoltvas konzolok tartják. Az orsós főlépcsőház falát halványzöld csempe borítja. A belvárosi házak gyakori díszei voltak ezek. Láttam már sárgát, világos- és sötétkéket, rózsaszínt, meggyszínűt, illetve a zöld különböző árnyalatait is. Egyik szebb, mint a másik! Igazán változatos és egyedi külsőt kölcsönöznek a háznak.

Ezek a megoldások azonban nem csak a közösségi tereket ékesítik, hanem a lakások köves helyiségeit is. Az átépítéseket és felújításokat követően jó részüket már lecserélték, de Irén néni egy eredeti csempedarabot még megmentett és nagy örömömre emlékbe, ajándékként megkaphattam tőle! :)

Beszélgetésünkkor tudtam meg, milyen volt a környék gyerekkorában és a hosszú évek során hogyan változott. Az 1930-as években még csendes, nyugodt környék volt ez, a Karinthy Frigyes út sem volt még teljesen beépítve. Édesapjával gyakran sétáltak ki a Dunához az épülő töltésre. Akkoriban a Feneketlen-tó partja még rendezetlen, vadregényes volt, a körtéren még járt a HÉV és a kis régi játszóteret, a mai Gomba helyén körbefonta a forduló villamos. Osztálytársaival a Gárdonyi téri iskola padjait koptatták, majd a Szent Margit Gimnáziumban apácák nevelték őket. A szomszédban a Villányi úton, a mai Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem mellett ekkor még állt a háborúban megrongálódott Schmidt-villa és dzsungeles kertje.

Tussal rajzolt étlap

A Karinthy Frigyes út 4-6. számú ház nagy tömbjében, a Bicskei és a Bartók Béla utcák felé egy majolika díszes Renault feliratú földszintes épület garázs- és szervizként szolgált. Szomszédjában a háború előtt a Ketter Étterem és Söröző gesztenyefás, boxos elrendezésű kerthelyiséggel, sövénykerítéssel és hangulatos cigányzenével várta vendégeit. A hely a háború után Borostyán, majd Bukarest nevet kapott. Utóbbi időszaka alatt a román nemzeti konyha remekeit sorolta az étlap. Később ide bankot építettek.

A 4-6. számú ház földszinti helyiségeiben a tulajdonosok egymásnak adták a kilincset. Egy rövid ideig a bejárattól jobbra működött a Lágymányosi zsinagóga, átmeneti imaháza is. Helyét később kávéház, majd közért és zöldséges vette át. Mellette férfi-női borbély fogadta a kuncsaftokat. Mostanra itt már csak férfi hajat vágnak, de a szomszédos húsbolt a hölgyeket is kiszolgálja. 1945 után a volt bőrdíszmű - ma dohánybolt - helyén egy bácsika rádióműszerész boltot nyitott, valamint nyilvános telefonfülkét is üzemeltetett. A mai nyomdai üzlet a Királyi Írószer és Papírboltnak adott otthont, illetve a Fuchs és Társa családi vállalkozás vas- és acélkereskedése a különböző szálvasak mellett edényeket is árult szomszédjában. Hátsó raktárából a ház pincéjébe is le lehetett jutni. Az üzletek sorát egy kis szatócsbolt is tarkította, tulajdonosa pedig itt élt a házban.


A mostanra több mint 80 lakást magába foglaló épületben szigorú rend uralkodott. A házmester lakásának ajtaja még ma is eredetiben látható az előtérben. A viceházmester családjával pedig a padlás szinten kapott helyet. Ugyanitt került kialakításra, - mint ahogy már sok helyütt láthattuk - két mosókonyha, vasalószoba, két szolgaszoba és a poroló tér is.

 

Mint a körfolyosós házakban, itt is jelentősen eltértek a lakások méretei. Eredetileg egy-egy emeleten 8-9 otthon foglalt helyet. Az utcafront felől az 5-6 szobás-, a hátsó részeken pedig a 4-5 szobás lakások az 50-es években a lakásmegosztások áldozatául estek. A hátsó lakásokban egyszerűbb iparosok laktak, köztük egy asztalos, akinek a dédunokája máig hű maradt otthonukhoz. Az udvar részen ma több vállalkozás is kínálja szolgáltatásait. Az eredeti liftet már lecserélték, de annak idején használatukért, a házmestert illette a viteldíj. Akik azonban az első emeleten laktak egy kis lépcsőzéssel karbantarthatták magukat, ugyanis nekik a felvonó nem állt rendelkezésükre. Az első és a második emelet utcai lakásaiban az erkélyes hosszú szobák még akár bálteremnek is beillettek volna! Egyikükben lakott 1945 előtt unokájával a talán leghíresebb régi lakó, Benárd Ágoston, aki 1920. június 4-én a kormány képviseletében, egyike volt a trianoni békediktátum aláíróinak. A tiltakozás és ellenállás gesztusaként állva írta alá a dokumentumot. Az épület sok neves művésznek is otthont adott. Köztük Rősler Endre operaénekes- és Zeneakadémiai tanárnak és második feleségének, az operaházi táncosnő Morgányi Jozefinnek is.  A háború alatt lakásukat találat érte, ezért az ötödikről a másodikra kellett átmenetileg költözniük. Nagy Nándor festőművész-rajztanár, és egykori ciszter tanár is itt élt a szintén festőművész feleségével, de az ostrom után nem hallottak többet felőlük. Perényi Eszter napjaink híres hegedűművésze – Bujtor István első felesége – viszont a mai napig itt él. A gang egyik sarki lakásából pedig a Kúria egyik bíráját és családját telepítették ki. Helyükre az orosz katonák parancsnoksága rendezkedett be.
Budapest ostroma alatt, 1944. december 27-től 50 napon át kényszerült a ház az óvóhelyre menekülni. A villany, gáz, és víz nélkül összezárt több mint 100 ember mindennapjait a feszültség és a viták is keserítették. Sok helyütt a városban ilyenkor kutat próbáltak fúrni. Mivel ez itt az utcában nem járt sikerrel, a vizet a szomszédos épülettömb kútjából szerezték. Élelmet a Bartók Béla úti péktől - áldozatok árán - sikerült csak néha szerezni.

A háborús évek és az ’56-os események sokat változtattak a lakók egymáshoz való viszonyán. Sokan eltűntek, mások elköltöztek. Felnőtt egy újabb generáció, akiknek új élmények jutottak. A környék is sokat változott. Már nem jár HÉV az egykori Horthy téren, helyette majd egyszer metró dübörög a föld alatt. A Gomba körül sem tekereg már régen a kis fapados villamos. A 6-os viszont, azóta is ide érkezik, - még ha egy picit arrébb is - hogy újból megkerülje a várost. Egy azonban biztosan marad; a ház a szépséges díszeivel, akkor is, és most is igazi kincse a környéknek, ezért ha erre jártok és erősen ellenálltok a tömegnek, nézzétek meg és lássatok a „kövek” mögé.

… elszaladt az idő, begördült a villamosunk. Most már ideje felszállnunk! ;)

Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Budapest Főváros Levéltára
Szegvári Irén elbeszélése alapján