Martinovics tér 4/A.

Tudtad?

Budapest közepe


Elsősorban nem a közelgő évforduló miatt, de ide kívánkozik, hogy a blogra két éve, decemberben került fel az első poszt. A második bejegyzés éppen a Középpontokról szólt, még tényleg csak egy-két mondatban. Akkor azonban hiányzott ott egy igen fontos információ! Az alábbi látogatással most végre (közép)pontot teszünk a központi kérdés végére. A városban a főbb találkozási helyek a legforgalmasabb csomópontokra tevődnek. Hiába érezzük úgy, hogy a belváros a centrum, Budapest közepe ettől jóval távolabb esik. No, de merre is lehet?

A válaszhoz ugorjunk is vissza majd’ 64 évet az időben. Történt ugyanis, hogy 1950. január 1-re, az 1949. évi XXVI. törvény értelmében megszületett Nagy-Budapest. Jelenlegi területének határát 7 megyei város, 16 nagyközség és a községi határkiigazításokkal még további három település rajzolta át. Ennek megfelelően Budapest mértani közepe Kőbányán helyezkedik el. Ha előveszünk egy domborzati térképet, azt is leolvashatjuk róla, hogy a Dunától Keletre a terület fokozatosan emelkedik, s hogy Kőbánya az Óhegynél már hasonló magasságot ér el, mint a Gellért-hegy. 
Viszonylag ritkán járok ebben – az egyébként egyik legizgalmasabb – kerületben. Egy kellemes őszi délután egy barátnőmmel sétálgattunk hosszú kanyargós, szép házakkal szegélyezett utcákon át és kilukadtunk a Martinovics téren, annak is a 4-es épületénél. A környék még ismeretlen volt nekem, de azt már hírből tudtam, hogy itt bizony éppen Budapest közepén állunk! :)

Martinovics tér

Annak ellenére, hogy egy téren voltunk, szobrok, virágok, padok és szökőkút nem várt bennünket. Inkább úgy tűnt, mintha a kis utcának az egyik foghíjtelke szolgálna zöld területként. A sarki Tűzoltó Múzeum felkeltette az érdeklődésem, annak ellenére, hogy úgy tűnt, nincs nagy forgalma. A környező házak is szép, korukba belefeledkezett alkotások képét mutatták. Emléktáblát viszont nem láttam, ami hirdetné, hogy miről nevezetes e hely. A mi épületünk most pontosan a Martinovics tér 4/A. A „B”. számozású még külsejében sem mutat semmi hasonlóságot a mellette levővel. Megközelítésük is külön kapuból történik.
 

Az 1911-re felépült bérházat nagyságos Schöntheil Richard műépítész tervezte neje és önmaga részére. Az építész munkásságát többen is méltatták. Egyetlen jelentősebb munkájaként inkább a kőbányai zsinagógát említik, de erről majd máskor esik szó. Mindenekelőtt érdemes megismerni azt a lakóházat is, melyet saját kényelmükre tervezett.
A fehér vakolatú négyemeletes ház három részre tagolt. A 3. és a 4. emelet közepén, a homlokzaton, kiugró télikertes nagy erkélyek láthatók. Alatta két emelet magasságban a nyitott teraszokat négyzetes oszlopok tartják, melyek kiszélesedő fejrészén férfialakok kisebb szobra látható. Az alsó terasz korlátja, egy nagyon egyszerű mintát mutat, míg felette szép kidolgozású kovácsoltvasból készült virágtartók is díszítik a házat.

A földszinten a három üzlethelyiség mellett két oldalt egy-egy díszes kapu fogad. A tervrajzokon a pincékben fa- és szénrekeszek, valamint az üzletek pincéi szerepelnek. Az utcai fronton, a ház bal oldalán egy keskeny kaput nagy lakat zár el a kíváncsi behatolók elől. Egykor az aprólékosan díszített bejárat mögött hátul hosszan elnyúló műhely volt, végén irodával és villanygépházzal.

A másik, jobb oldali ajtó a lakókhoz, a lépcsőházba vezet. A keskeny előtér hosszú lépcsője a magasföldszintre visz, ahol a házmesterlakást és a szobakonyhás lakásokat alakítottak ki. A lépcsőház egészen különös hangulatot kapott a szép meggyszínű Zsolnay csempékkel, rajtuk kör alakú kék kerámiával. Az épület hátsó részén a lift körül futó lépcsőház ablakai az udvarra néznek. Innen nyílik L alakban a gang. Régen itt helyezték el a cselédszobákat és a kamrát. A legfelső emeleten mosókonyha, mángorló és szárító is volt. Az udvari lakások tervrajzain olvasható, hogy ezeket központi fűtéssel látták el. Az 5. emelet nagy lakásához tartozó terasz régen nyitott volt. Mögötte ebédlő, hall, háló, fürdő, szalon, cselédszoba és az előszoba helyiségei osztották fel a teret. Az L alakú ház hátsó, legfelső szintjén az udvar felé két műtermet, mosdót, fürdőt és padlásfeljárót jegyeznek a dokumentumok.

Csendes környék ez. Látogatásunk alkalmával most nem találkoztunk lakókkal. A lépcsőház ablakából egy üres óvoda udvarára látni, ahol gyerekek zaja sem kelti életre a környéket. Mintha régi fényképeket nézegetve visszamentünk volna az időbe, de már senkit sem találtunk volna itt. Különleges, mégis kedves hangulata van ennek a helynek.
Ezért ha néha elveszve érzitek magatokat a nagyvilágban, gondoljatok arra, hogy van egy hely, ahol mindig középpontban lehettek! :)
 

Forrás:
Helyszínbejárás 2013  
Budapest Főváros Levéltára
1000ev.hu
otthonterkep.blog.hu