Gundel Étterem és a Wampetics Vendéglő

Tudtad?

Léggyel ízesített levestől Lola híres palacsintájáig


Hétvégén egy épületlátogatás keretében volt alkalmam a délelőttöt a Gundelben tölteni. A vendéglátás természetesen minden tekintetben pazar volt. Szeretem a szép, és elegáns helyeket. Egy kávénak, egy süteménynek, vagy főétkezésnek az ára nem abban merül ki, hogy mi az, amit elfogyasztunk, hanem abban is, hogy milyen a kiszolgálás és milyen környezetben fogyaszthatjuk el. Nekem a Dobostorta a kedvencem, de eszembe nem jutna közértben megvenni, mint ahogy kávét sem „dobok be” reggel egy löttyfőző automatából.

A Gundelben a finom cappuccino és a desszert fogyasztása közben megtudhattam a család szövevényes, és roppant izgalmas történetét. Mivel ez most egy rövidke ízelítő, a teljesség igény nélkül álljon itt pár szó az előzményekről is.
A Városliget az 1800-as években egyre népszerűbb pihenő- és sétatér lett, a társadalom széles rétege számára. Nem véletlen tehát, hogy a dínom-dánomhoz az evés-ivás is hozzátartozott. A vendéglátás 1810-ben kezdődött Grossinger Leopold bormérési jogával. A Klemens Vendéglőt pedig 1889-ben Wampetics Ferenc vette át és virágoztatta fel. A millenniumi ünnepségek közeledtével Bauer Ervin tervei alapján készült el az az épület, melyben ma a Gundel üzemel. A híres vendéglő többek között a politikusok és a művészek kedvelt helyévé vált.

Képeslap a Wampetics Vendéglőből - 1902.

Wampetics Vendéglő kerthelyisége

A legenda szerint Újházy Ede, a híres színész ízlésének megfelelően - a szakáccsal való hosszas egyeztetések után - tálalták azt a tyúkhúslevest, melyet azóta is a művész neve fémjelez. Újítása nem csak a levesre tért ki, de a fröccsre is, melyet szóda helyett Wampetics úr kitűnő kovászos uborkájának levével hígíttatott. Voltak itt azonban más mókás esetek is melyről Molnár Ferenc tolla nyomán olvashatunk.  

„Szóval egy napon odavitték a levest Podmaniczky Frigyeshez, és két légy volt benne. Nem ez volt az első eset. A báró leteszi a kanalat, és azt mondja a pincérnek:
- Kéretem Wampetics urat.
Wampetics rohanva érkezik, és mélyen meghajol.
- Édes Wampetics úr - mondja neki alig hallható, finom, halk hangon Podmaniczky -, nagyon szép öntől, hogy megpróbálja eltalálni az ízlésemet, de honnan veszi ön azt, hogy én éppen két léggyel szeretem a levest? Nagyon kérném, ezentúl legyen szíves a levest üresen, légy nélkül szervírozni, és melléje egy kistányéron külön a legyeket, majd én annyit teszek a levesbe, amennyit óhajtok.”

Levesestál a régi időkből

A vendéglőt 1910-ben Gundel Károly vette át. – no, persze nem a legyes incidens miatt. Apja Gundel János szintén vendéglátós volt. Mikszáth Kálmán kérésére olyan levest alkotott, melyet az író az előtt még sosem evett. Így született meg a Palócleves, a zöldbabos ürüleves tejföllel habarva, és kaporral bőven ízesítve. Ám a híres Gundel-palacsintának is meglepő története van. A recept valójában Márai Sándor feleségétől, Lolától származik. Egy fogadás alkalmával ő készítette el ezt a desszertet, a Márai-palacsintát, melynek receptjét átadta Gundelnek. Csak Máraiék emigrálása után került Gundel-palacsintaként az étlapra.

Gundel palacsinta

Gundel János fia, Károly vitte tovább az ipart. Külföldi tanulmányait követően - a Wampetics vendéglő megszerzése után - a Royal- és a Gellért Szálló éttermeinek bérlője lett. Nevéhez fűződik a szakma írott formába öntése. Gasztronómiai könyveiben, szakkiállításokon népszerűsítette a magyar konyhát, mellyel fellendítette az idegenforgalmat.

Gundel

S talán, ami a legfontosabb ismérve egy vendéglátó ipari helynek, mely minden árfekvéstől független:  "Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik." – Gundel Károly

Forrás: 
explorehungary.hu
hotdog.hu/wampetics-vendeglo
egykor.hu
wikipedia.Gundel_Janos