Idősíkok a józsefvárosi Kolóniában

Fedezd fel!

Munkásparadicsom befőttes üvegben

Budai gyerek lévén az életem, életterem határa kiskamaszon kb. a Mártírok útjáig húzódott. Semmi dolgom nem volt Pesten. Az egy más város volt. Aztán teenagerként minden olyan könnyűnek, veszélytelennek, roppant rugalmasnak és nagyviláginak tűnt. Sodródtunk és benne voltunk minden jó buliban.

Egy kölyök közülünk említette, hogy leugrik a Lyukba, kazetta-cserét bonyolítanak egy haverral. Csatlakoztunk mi is. Felszálltunk hát a metróra és egy olyan helyen bukkantunk fel, ahol még nem jártam. Aztán trolira szálltunk és zötyögtünk a Hungárián. Kietlennek, ijesztőnek tűnt a környék. Szürke gyárváros volt. Elhagyatott sínpárok mentén baktattunk a sötétben és egy kopott klinkertéglás háztömb szélén bementünk egy vaskapunk.
 

A sínek még megvannak, de villamos már nem jár

A Fekete Lyukról tudtunk, híres/hírhedt underground szórakozóhely – olyan éppen nekünk való. Ez a látogatás nem sokkal a hely fénykora utánra esett. Épp csak pár ember lézengett ott. A hely szelleme mégis hátborzongatóan hatott rám! Fiatalság, bolondság, deviánsnak mondott viselkedés és az átlagtól merőben eltérő külsőségek, világfájdalom, kiábrándultság és élni akarás jellemezte a közönséget. Az elveszett hangulatot kerestem, de már nem volt sehol…

Koncert a Lyukban

Teltek az évek, változtam én is, a társaság is. Mikor nyolc évvel később gyakori látogatója voltam a szomszédos Tisztviselőtelepnek, csak azt beszélték; veszélyes hely a Kolónia! Kolónia? Nem hallottam előtte ezt a megnevezést. Akkor néztem meg nappal is, - persze csak messziről - a magasodó, kormos téglás hosszú háztömböt. A szóbeszéd miatt úgy kezeltem, mint egy skatulyába zárt félelmet, amit jobb elkerülni.
 

A Kolónia zárt háztömbje

 
Amikor említették, hogy ez a telep adott helyet régen a Fekete Lyuknak, összeállt a kép! Merésznek tartottam azt a régi látogatást, holott hírét talán éppen a fiatalok tették azzá, ami. Leomlottak hát a téves előítéletek falai! A terület sejtelmes hangulatát azonban fokozta az a tudat, hogy a telep egy hajdani temető területére épült. Később, az Orczy út felől, a Kolónia mellett a Golgota téren stációsorozat vezetett régen egy dombocska tetején a kis kápolnához mely előtt három kereszt is állt. Ezek mára eltűntek. A téren ma benzinkút, kutyafuttató és játszótér van.
 

Golgota tér régen, háttérben a Kolónia előtt a kápolnával

Azok a félelmetesnek mondott vidékek, amiket régen kerültem, most kifejezetten vonzzanak! Mióta alaposabban és más szemmel nézem a várost, egyre jobban szeretem a lepusztult és elhagyatott helyeket, mert ott nagyobb eséllyel remélhetek valami nagyon jellemző ódon hangulatot, emléket a múlt fénykorából.

Tavaly tavasszal a Kép-tér bloggal felkerekedtünk és meghódítottuk a Józsefváros Kolóniáját. Az ötlet akkor jött, amikor a MÁV-telepekkel foglalkoztam. Nagyszerű élmény volt! Pont, mint kamaszon, most is elkönyveltem, hogy ez egy „éppen nekünk való hely”. :)

Kezdetek

No, de lapozzunk az emlékkönyv elejére és ugorjunk fejest a régi gyárvárosi hangulatba! A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára (Ganz-MÁVAG) többek között az első mozdonyát 1873-ban, Budapest születési évében állította elő a mai Kőbányai út, Könyves Kálmán körút,  Vajda Péter utca és Orczy út által határolt telepén. Ezen a helyen van ma a józsefvárosi kínai piac hatalmas raktára. Az egykori gyár felsőbb vezetőinek és tisztviselőinek pedig a szomszédos területen kertváros jellegű, családi házas övezet létesült, a Vajda Péter utca, Könyves Kálmán körút, Üllői út és Orczy út keretében. Erről majd egy másik alkalommal esik szó.

A józsefvárosi gyár, munkásai számára viszont az egykori Simor (Vajda Péter) utca mentén 1910-re egy várszerű, épülettömb készült el Dr. Lipták Pál tervei alapján. A zárt lakótelepre négy nehéz vaskapu szolgálja minden irányból a közlekedést. Annak idején mezőgazdasági terményekkel megrakott lovas kocsi hajtott be az udvarra, hogy a vidéki parasztok zöldséggel és gyümölccsel lássák el a lakókat. A területen a 24 lépcsőházra osztott négyemeletes épületegyüttes keretezi a két U alakú házsort és a Golgota utcára néző hatalmas kultúrházat, melynek végében víztorony magasodik.

A Kolónia alaprajza

Kolónia képe a Simor (ma Vajda Péter) utcáról

Komfort

A munkásközösség számára kiépültek a telepet ellátó szociális egységek is, melyre a gyár nagy hangsúlyt fektetett. Míg a vezetők két-, három-, addig a munkások egyszobás kis lakásokat kaptak, melyek mai szemmel nézve komfort nélküliek voltak. A lépcsőházakban még most is keskeny ajtók tanúskodnak az egykori közös mellékhelyiségekről. Mivel fürdőszoba sem tartozott a szobakonyhás pici helyiségekhez, a családok számára a Kolónia területén közösségi fürdő létesült, mégpedig nem is akármilyen szolgáltatásokkal! A fürdőház 14 káddal és 3 medencével, szaunával, kvarclámpával, masszázzsal és fodrászattal működött. A mentőállomás mellett, a kiválóan felszerelt orvosi rendelőben még röntgenberendezést is alkalmaztak! Külön mosókonyha állt az asszonyok rendelkezésére az egyik U alakú kétemeletes épületben. A munkások szennyesét üstökben főzték és fertőtlenítették, majd a nehéz mángorlás után fűtött szárítórekeszekbe kerültek a ruhák. Míg az asszonyok a házimunkával foglalkoztak, addig a másik kétemeletes épületben a gyerekeket a 60 férőhelyes óvoda várta. A zárt tömbben üzletek viszont - a hentesáru bolt kivételével - nem voltak. A háztartások hűtőszekrényének funkcióját pedig saját jéggyár biztosította.

Szabadidő

A nehéz munka dolgos hétköznapjai után a kikapcsolódás és szórakozás lehetőségét a tágas közösségi épület változatos programja nyújtotta. Itt kerültek megrendezésre a különböző bálok, hangversenyek, de működött itt étterem és tekepálya, valamint volt sportterem is. A tiszti kaszinó mellett könyvtár is rendelkezésre állt. A jól felszerelt színpadon előadások sora követte egymást, de mozielőadások is várták a nagyérdeműt. A társas élet elősegítésére néptánc-együttes és még dalárda is létesült, utóbbiból így alakult meg a lelkes asztalosokból, öntőkből, kovácsokból stb., a híres Acélhang (Stahlton) kórus is. A kis falu, igazi munkásparadicsom volt! 

Kaszinó terem

 

A bálterem

A művelődési ház külső díszes homlokzata a víztoronnyal és a kazánház kéményével

Falak – színek

Tavalyi látogatásunk alkalmával kerestünk valamit a régmúlt idők hangulatából. A megkopott falak között megállt az idő, megállt egy korszak. Rétegekben lerakódott hangulatok, hiszen 100 év alatt túlélt két világháborút, egy forradalmat, a rendszerváltást és minden esemény újra és újra átformálta a lakókat, a közösséget és természetesen a közösségi szociális helyiségek funkcióit is! Az összetartást és a munkásparadicsom hangulatát a kamrákban porosodó befőttek konzerválják. Az egykor 654 szobakonyhás lakást rejtő egységes homlokzat szép, virágos kovácsoltvas erkélyrácsai mögött, szinte minden portál más-más színt kapott, és ezzel új életre kelt.

Lakók

A Kolónia falai között hírességek is nevelkedtek. Például Pici vagy Bivaly becenevű Kozma István birkózó, de itt nőtt fel Illés Lajos, a népszerű Illés együttes alapítója is. Bár a lakók már kicserélődtek és nem ismerik egymást, azért az feltűnik, ha idegenek lépnek a területre. Nekünk is sikerült egy-két emberrel beszélgetnünk. Van, akivel csak futólag pár szó erejéig, de mikor a kétszintes függőfolyosós belső háztömb kiskertjét nézegettük, egy hölgy kedvesen invitált és mesélt. Tanítónőként dolgozott a kerületben, de családjával csak 10 éve laknak itt. Szeret itt élni. Béke van, nyugalom, csend. A gangon egy macska sétált ráérősen. Egy idős bácsi hokedlin üldögélt és cipőt pucolt. A kiskertet a néni gondozza, melyben nyaranta illatos virágok társaságában áll az a Petőfi szobor, melyet a szomszéd iskolából idelátogató gyereksereg minden évben megkoszorúz. A szobor Loósz József munkája, melyet a talapzat szerint a MÁVAG 48-as Ifjúsági Bizottsága állíttatott 1947-ben. 

A művelődési ház és a Fekete Lyuk

Jártunk a Golgota utcára néző hatalmas művelődési házban is, melynek földszinti, oszlopos éttermének alapterülete 5743 m2, belmagassága 11 méter és befogadóképességét 1000 főre tervezték. A háromhajós emeleti nagyterem végén a színpad még ma is megvan. A dongaboltozatos nagyterem természetes fényét az oldalsó felülvilágító ablakok adták. Az egykori Ganz-MÁVAG Művelődési Házat 1945 után Vörösmarty Művelődési Házra keresztelték és a munkásművelődés hagyományai is jelentősen átalakultak. 

Az ötvenes években más ideológiák alapján szerveződtek ezek a kulturális események, melynek egyébként érdekes lenyomatát őrzi a híres Csinibaba című film, mely a Kolóniában játszódik. A film első 7 perce szépen visszaadja a telep egyébként romantikus hangulatát is! A Cha-cha-cha című film egyes jelenetei pedig a művelődési ház termeiről, folyosóiról adnak hiteles képet.

A férfikórust, a fúvószenekart, a fotós és természetjáró klubokat 1977-től felváltotta a gyár szocialista brigádjait kiszolgáló társadalmi, politikai és a tudományos ismeretterjesztés. A város legnagyobb diszkóklubja, a Casablanca mellett a ház a Szerencsejaték Rt. irodáinak is helyet biztosított. Az alagsorban kialakított közfürdő életveszélyes állapota miatt 1969-ben bezárt. Az átalakítás társadalmi munkában zajlott. Ekkor tűntek el végleg a régi szép csempék, a vízköpők és a medencék.

Az üres helyiségek egy részében 1988-ban kezdte meg működését Nagy Gyula vezetésével a Fekete Lyuk. Az ifjúsági klub az alternatív zenei élet inkubátorát jelentette, a punk, dark, alternatív rock és a metál zene kedvelőinek. A mai napig híres zenekarok tartották itt próbáikat és koncertjeiket. (PUF, Kispál, Tankcsapda, stb.). A Lyuk üzemeltetésének fokozódó nehézségei, a források hiánya és egy tragikus esemény végül 1995. januárjára a hely bezárásához vezetett.

A Lyuk bejárata előtt

A Kolóniától levált művelődési ház ma egy amerikai vallási közösség tulajdonában van. A helyiségek saját egyesületüknek és iskolájuknak adnak otthont. Egy kedves úr készségesen körbevezetett bennünket az épületben. A kifestett, rendben tartott házban megelevenedett a számunkra csak filmekből ismert nyüzsgő vidámság. Szép, ünneplő öltözetben most is családok érkezetek ide. Gyerekek kergetőztek a széles folyosókon, a színpadon serdülők ugráltak és a régi étkező asztalainál kézműves foglalkozást tartottak. A felnőttek egy félreeső helyen felolvasást hallgattak, beszélgettek.

Hiába repült el itt 100 év, ez a kis zárt falu, mai is őrzi halvány nyomait a múltnak, mint kamra mélyén a befőttek a gyümölcsérlelő nap fényét. Minden kornak megvolt a maga bája. Helyet adott munkának, vidámságnak, fegyelmezett ideológiának, szabad eszméknek, új vallásnak, közösségeknek és egyéniségeknek. Ki tudja, mit hagyott maga után a szívekben, a gondolatokban… Nekünk mindenképpen nagyon kellemes élményét a múltnak és a jelennek.  :)

Forrás:

Helyszínbejárás 2013. március

Ferkai András: Lakótelepek/ A MÁV gépgyárának munkáslakótelepe

egykor.hu

wikipedia/Ganz-MÁVAG

exlyuk.gime.hu/FeketeLyuk

prater.blog.hu/Golgota.ter