Az ajtó küszöbén állva

Összegzés 2011. december – 2013. december


Mielőtt kinyitnánk az ajtót és átlépnénk a küszöbön, tekintsünk most kicsit vissza!

A Lásd Budapestet blog 2011. december 16-án, a Déli harangszó című poszttal köszöntötte olvasóit, s ezzel – bár cseppet sem tudatosan – de képletesen beharangoztam, mi is készül itt. Idén decemberben kétéves születésnapot ünneplünk! :) Azóta persze sokat változott, fejlődött az oldal…

Az első bejegyzések karácsonyig, napi rendszerességgel indították a blogot. A kezdetleges, pár soros információt egy-két kép kísérte csak. Mivel a lelkesedésem egyre nőtt, és olyan részleteket is szerettem volna megmutatni az épületekről, amihez a neten már nem találtam képet, elkezdtem saját fotókkal dolgozni. A témákhoz is szélesebb körben gyűjtögettem anyagot. Így viszont már nem lehetett tartani az eredeti elképzelést; „Pár képes, rövid történetek Budapestről”. Annak ellenére, hogy igen nagy az információs dömping, és idő hiányában a legtöbben inkább a képeket görgetik végig, mégis írtam. Néha talán hosszabban, mert írni – akár olvassák, akár nem – szeretek! A szavak mellett/helyett a képek lépésről-lépésre kísérik a látogatót, ezért minden részletet igyekeztem láttatni.

Először olyan helyszíneket választottam, amiket magam is jól ismertem. Az igazi élményt viszont azok az épületek, vagy városrészek jelentették, melyeket én is újonnan fedeztem fel. Ilyenek voltak például a MÁV-telepek, vagy Káposztásmegyer, a Homoktövis lakópark és környéke. A másik kedvencem pedig kétségtelenül a blogolás azon része, mikor megnyílt előttem egy lakóház kapuja és alkalmam volt egy-egy lakóval beszélgetni. Ilyenkor telik meg igazán szívvel és lélekkel a ház és kap valami egészen érdekes hangulatot, hiszen olyan mintha valóban megszólalnának a falak! :)


Bár nem szeretem a számokat, mert nem ezen mérem a blogom, de az összegzés végett álljon itt mégis egy-két adat.
Azt éppen, hogy hány km-t tettem meg, nem számoltam, mert korábban is imádtam naphosszat, fáradtságot nem érezve sétálgatni, de az biztos, hogy olyan helyeken is jártam, ahol korábban még sosem. Szerencsére van még ilyen bőven! Például a XVI., XVII., XVIII., XX., XXI, XXII. és a XXIII. kerületet még nem fedeztem fel „Lásd Budapestet” szemmel. Változatos témák kerültek viszont a blogra a többi kerületről! 38 poszt született lakóházakról, intézményekről 21, műtárgy, építmény témában 13, parkokról 8, templomokról és szobrokról 6-6, 4 sorozat indult, 3 hotelben jártunk és egyszer rendhagyó módon tettünk Turára egy vidéki kiruccanást a városból. S persze voltak még egyéb kategóriák is…

A Lásd Budapestet – akkor még Napi érdekességek – egy baráti hírlevél formában látta meg a napvilágot, később vált csak bloggá. A kis 10 fős közelebbi ismerősök száma is felduzzadt. Ma már 184 fő kapja személyesen e-mailben a heti bejegyzéseket. A blog Facebook oldala 2012 júliusában indult és november elejére 100-an lettünk. A 2013-as évben pedig 2000-en csatlakoztak még. 

Két év alatt több mint 25.000 kép készült. 121 poszt került ki, ami azt jelentette, hogy a kezdeti napi bejegyzéseket követően 2012 januárjától minden héten – ha esett, ha fújt, ha ünnep volt, ha nyári vakáció – jelent meg egy poszt, rendszeresen, megszakítás nélkül!

A blog összes oldalmegjelenítése 90.000, ebből az átlag napi látogatottság mostanra 250. A három legolvasottabb bejegyzés, a Budapest 140. születésnapi köszöntése – mely cikk az Index2-re kerülése végett kapott sok pontot. A második a Gül Baba legendája volt és a harmadik pedig a rákospalotai MÁV lakótelep. Sorrendben a legkedveltebbek főleg a Palotanegyed lakóházai voltak. Az Egy nap a városban és az Urbanista blog is sok látogatót hozott a linkelt posztokkal. Bár kevésbé volt mérhető, de egy éve a Fuga Rádióban és idén a Civil Rádióban adott riportok kapcsán is jöttek újabb látogatók. Sajnos a Fuga Rádió kétheti rendszeres  - a CheckMyBudapest bloggal és a Kép-tér bloggal közösen készített - „Blogbarátnők” című adásaiból nem kaptunk mérhető visszajelzést, de személy szerint nekem ez is adott új barátságot. 

A blogolás sok új kapcsolatot hozott. Kialakult egy-két közelebbi ismeretség, barátság is, nem csak más Budapest blogerekkel, hanem hasonló témában tevékenykedő kultúraközvetítőkkel. Városi sétákra és helytörténeti előadásokra már lassan öt éve járok. Voltak olyan időszakok, amikor szinte minden hétre jutott egy-kettő. Ezek alkalmat adtak olyan helyekre is eljutni, melyek még a KÖN vagy a 100 Éves Házak Ünnepe alkalmából sem nyíltak meg.


Két év alatt nagyon sok hozzászólást kaptam, akár a blogon kommentekben, vagy a Facebookon. Talán ennél is több volt az a sok személyes levél, melyben örömmel meséltétek és osztottátok meg velem élményeiteket, képeiteket. Sokatokkal állandó kapcsolat alakult ki. Meg kell mondanom őszintén, hogy nagyon sokat adtak a pozitív visszajelzések és bátorítások, mert voltak azért nehezebb időszakok is!

Szeretem ezt a várost! Ez az érzés szerintem nem fog megszűnni bennem sosem. Most inkább csak azt érzem, átalakul, elmélyül. Néha fejtörést okozott, hogy hogyan oldom meg a következő heti bejegyzést, ha éppen hiányzott még egy-két fontos kép, és szerettem volna még plusz információt, amiről tudtam, hogy nem lesz meg időben. Ez sokszor okozott versenyfutást az idővel! A heti szintű blogolást ezért most elhagyom - pedig a szokás tényleg nagy úr! Természetesen a Lásd Budapestet nem szűnik meg! Szeretnék ezentúl jobban elmerülni egy-egy témában, hagyni kiforrni, kutatgatni, jobban körüljárni. Szívesen foglalkozom személyes történetekkel, egy épülethez vagy területhez köthető emlékekkel! Egyre nyilvánvalóbb nekem, hogy képtelen lennék Budapest nélkül élni! ;)


Ezúton is szeretném megköszönni nektek kedves olvasóim, hogy jelen voltatok, hogy olvastátok a bejegyzéseket, hogy volt véleményetek és megosztottátok velem és a többiekkel is! :)

Szeretettel kívánok nektek élményekben, örömökben gazdag Budapestet  a 2014-es évre is!