Szecessziós örökségünk az Irányi utcában
A belváros szívében az Erzsébet hídról és a rakpartról érkező autós forgalomnak jó irányt mutat az Irányi utca, ami a fő forgalmat a Ferenciek tere felé tereli. Mi viszont, mint mindig itt is gyalogosan közlekedünk, és a kereszteződés után a Váci utcát elhagyva meg is állunk egy történet erejéig az Irányi utca 15-ös háza előtt.
A ma látható ötemeletes épület elődjének tulajdonosaként, nagyságos Vermes Gábor urat jegyezték. Ezt követően 1910-ben méltóságos Vermes Gyula úr megbízást adott Lechner Ödön építésznek, hogy egy szecessziós bérházat tervezzen számára. A levéltári dokumentumokra kivitelezőként a Grünwald testvérek és Schiffer -, illetve a magasépítészeti osztály igazgatójának Dr. Sándor Ödönnek a kézjegye mellé így Lechner Ödön cirkalmas aláírása került. Az 1911-re elkészült ház évszáma a kapu felett is olvasható. Mielőtt azonban bemennénk, nézzünk itt kint körül alaposabban!
A magasföldszint felett, a négyzethálót mintázó homlokzat fehér borítását apró, rombusz motívumok teszik érdekessé. Az öt tengelyre osztott épületen két függőleges kiugró rész között, az első és harmadik emeleten a kovácsoltvas erkélykorlátok közepén a díszes veretes lemezek olyanok, mintha egy hajó úszna a habok között. A negyedik szinten az ablakok íves záródásúak. A két kiugró tömb a legfelső szinten díszes pártázatban végződik. A burkolólapokon kis háromszöget, kört és négyzetet mintázó virágok kerültek a szecesszió jegyében.
A bejárat két oldalán a mai napig különböző üzletportálok vannak. Ha azonban 100 évvel ezelőtt bekukkantottunk volna a kirakat üvegén, hátul Weisz Ármin nyomdáját láthattuk volna. Itt kapott helyet az elektromos hajtású gyors sajtó, melyet Ganz váltóáramos motor hajtott. A lábhajtású kézisajtó gépeknek további két külön helyiséget rendeztek be. A boltíves kapubejárat felett az 1911-es évszám látható. A hullámvonalú falon a homlokzat virágai is visszaköszönnek, de ezek a motívumok kerültek a padlóra is. Belépve a szürke és sötétzöld Zsolnay csempeborítású előtérbe, két oldalt halványkék virágos stukkók között, oldalt csiszolt tükör négyzetek fokozzák a szépség élményét. Az orsós lépcsőház falát fehér és fűzöld csempe védi. A középen futó lift rácsait díszes vaspántok tartják.
A személyfelvonó kezelése viszont roppant felelősségteljes munkakör volt, melyről egy 1911-es határozat a következőképpen tanúskodik:
„ A felvonó kezelésével és vezetésével kizárólag csakis olyan egyének bízhatók meg, akik a felvonó vizsgálata alkalmával eljáró bizottság által gyakorlati vizsgálatnak alávetve és értelmiségük folytán arra alkalmasnak és képesnek is találtattak, miért is jelen esetben a vizsgálatból kifolyólag Kerkai Úr és Neje ismertetnek el felelős kezelőkül, tekintve, hogy nagykorúságuk kellő értelmiségük és józanságuk a megbízó tulajdonos bejelentése által már elismertetett.”
Annak ellenére, hogy ma már bárki alkalmasnak és képesnek találtatik liftet használni, mi most kihagyjuk ezt az élményt, és a szűk belső udvaron át a hátsó cselédlépcsőt választjuk, ami a belső lakásokhoz tartozó erkélyes folyosókra vezet. A negyedik emelet világos, napos teraszán, éppen a növényeit gondozta egy lakó, akivel kellemesen elbeszélgettem. Tőle tudom, hogy a nagy, úri lakás itt is az utcára nézett, és a konyhák a cselédlépcső mellett balra kaptak helyet. A ház híres lakója volt a televízióból ismert Tamási Eszter bemondó, műsorvezető. Miután vidékről Pestre került, színésznek készült. Szegény család gyermekeként a televíziózás előtt a szomszéd – ma lakatlanul álló – épületben működő építőipari vállalat konyháján kisegítőként dolgozott. * Olvasói levélben érkezett a kiegészítés, miszerint a Szomszédok teleregény szép fodrásznője, született Frajt Edit is ebben a házban töltötte gyermekkorát! :)
A 29 lakásos épületben egy örökös-kutató iroda is működik. Nekünk viszont szerencsénk van, hiszen anélkül, hogy nagyon kutatni kellene, itt látható Lechner Ödön pályafutásának az utolsókként jegyzett egyik épülete, melynek esztétikai élményét mi örököltük! :)
Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Budapest Főváros Levéltára
Ez a Weisz Ármin-féle nyomda nem az Irinyi nyomda volt? Nem láttál ilyen feliratot?
VálaszTörlésSajnos azt nem tudom, hogy az volt-e. Felirat nem volt, csak annyi, hogy Weisz Ármin számára készült a portál és a hátsó helyiségek kialakítása.
TörlésLechner Ödön ezen késői munkájára már hatással voltak külföldi irányzatok is (korábban egyedi, kizárólagos magyar stílt akart kialakítani), itt a bécsi későszecesszióból merített: négyzethálóba szegecselt kőlapburkolat van Otto Wagner későbbi művein, ill. 1-2 ilyen ház Magyarországon a Vágó fivéreknél és 1 db a Jónás fivéreknél is.
Törlész
"Irányi könyvnyomda (Tulajd. Weisz Ármin.), IV., Irányi-u 15."
Törlésbejegyzés szerepel az 1913-as Magyar Könyvszemle, egyik mellékletében.
(Magyar Könyvszemle, 1913 (21. új évfolyam, 1-4. szám) MELLÉKLETEK I.A hazai nyomdák 1912-ben 1–24) adtplus.arcanum.hu
Ez is előjött a keresés közben :)
Törléshttp://www.szecessziosmagazin.com/budapestmap/05/iranyi-u-15/eredeti/iranyi-konyvnyomda.jpg
Központi Értesítő, 1912 (37. évfolyam, 1.félév) 1912-03-14 / 21. szám
Még középiskolás koromban sokszor megfordultam az Irányi utcában, ott lakott egy osztálytársam. Azóta viszont nem nagyon volt arra dolgom. Biztos sokat változott, az építkezés után elnézek majd arrafelé. A kék virágos stukkók szemet gyönyörködtetőek, nagyon szépen fotóztad le, jó a képek szerkesztése is.
VálaszTörlésKár, hogy a bejárati ajtón belépve azokat a szép csempéket a földről ellopták és helyette egyszínű szürkét raktak le. Nem tudom kinek volt rá szüksége és mit lehet tenni.
VálaszTörlésKedves Vero!
VálaszTörlésKöszönöm ezt az újabb "esztétikai élményt"! ;) Már nagyon régóta szerettem volna ebbe a házba bejutni! Tényleg csodaszép az a kék virágos, kazettás mennyezet és az udvar is nagyon tetszik! :)
Üdv, Attila