Partra vetett hal a tér tetején
Mivel városunk kisebb-nagyobb léptékben, de szépen halad a megújulás felé, s közben egyre csinosabb lesz, sokszor gondolok arra, milyen kár, hogy egy-egy helyet nem néztem meg alaposabban, még mielőtt "átrajzolták és kiszínezték" volna. Ilyen a régi Március 15-e tér, amit valószínűleg a környéken lakók pontosan fel tudnak idézni, mások pedig csak egy elmosódott emlékképként őriznek belőle - romokhoz vezető vaskorlátos lépcsőt - múltjuk emlékkönyvében. De mondhatnám például a Kálvin teret is a kereszteződés mellett magányosan, dézsában álldogáló pálmafával, vagy a Deák téri gödör helyét, virágos parkkal és sárga sóder kővel. Így rajzolja át az idő a város régi képkockáit és archiválja emlékeinkbe egy „bezzeg az én időmben” felirattal. Sokan még a Marx térre jártak szívószállal Bambit inni, vannak, akik még a Röltexbe mentek spulnit venni, és a Közértben darálták le a szemes kávét, és akad, aki még mindig a Moszkvára, az óra alá beszéli meg a találkozókat.
Ezzel pedig meg is érkeztünk mai témánk helyszínére. Felpillantok az órára. Még időben vagyunk; még őrzi régi – az egyik régi – képét a tér. Húsz éven át jártam erre, keresztbe-kasul. Két típus fordul meg itt; aki csak sietősen átrobog, és van, aki várakozó álláspontra helyezkedik. Valamiben mégis közösek…
A leghangulatosabb a téren, az egykori 56-os villamos által körbefont terület. A füves részen és a korláton régen sok fiatal ücsörgött. Most kicsit távolabb sétálunk, hogy szemügyre vegyük azt a kútszobrot, ami meglehetősen kevés figyelmet kap. Ha egyszer letérünk a megszokott hangya útvonalunkról vagy átszervezzük az óra alól ide a találkozóinkat, érdekes látványban lesz részünk!
A Sellő nevű szökőkút 1980 óta díszíti 6,5 méter magasságával a teret. A látvány három ember munkáját dicséri. Makrisz Agamemnon és neje Zizi, miután elhagyták hazájukat, Görögországot, nálunk telepedtek le. Nem csak a hazai, de a nemzetközi képzőművészetben is jelentős sikereket értek el, többek között a Százados úti művésztelepen készített munkáikkal. A művész vörösréz lemezből alkotta a kút tetején látható sellőt, aki egy nagy gömbön, a habokból kiemelkedve jobbára ma a galambokkal barátkozik. Alatta három részre vágott fodrozódó hullám magasodik. (Az érdekes alkotás engem leginkább körte alakú, pikkelyes hátú krokodilokra emlékeztet.) A szökőkút nyolc, két méteres átmérőjű betonkorongjának három képét, a művésznő, Makrisz Zizi alkotta. A színes mozaikok kavalkádjában megjelenő halak, kígyók és virágok a tenger élőlényeit szimbolizálják. A nyári nagy melegben a vízzel áztatott képeken szinte megelevenednek ezek a formák. A szökőkút macskakővel kirakott medrét pedig Tokár György építész tervezte.
A város új szökőkútjai ma már más trendek alapján épülnek. A régiek közül pedig sok már nem is üzemel. Örülök, hogy ez a Sellő még ilyen jó állapotban van! Ennek ellenére, a terület új rendezési terveiben a szobor nem látható. Ki tudja, mikorra válik valósággá a látványterv, de időben szólok, hogy ezt az alkotást érdemes szemügyre venni, amíg még nem késő! S bár, már lecserélték az utcanév táblákat, én másokra hagyom a Széll Kálmán tér nevet. Hiszen ez itt nem más, mint Moszkva tér. Végállomás. A viszontlátásra!
Forrás:
kozterkep.hu
oroksegfigyelo.blog.hu
 |
| A Sellő kötéltánca :) |
 |
| Sellő a galambok társaságában |
