Semmelweis utca 4.

Fedezd fel!

Nem titkolt csók egy bérház udvarán

Tavaly, amikor sűrűn jártam a Puskin mozi épületébe – valami egészen másféle filmkockákat vizionálni :) – a lendület továbbvitt, és (nem) véletlenül a szomszéd ajtón nyitottam be. Épp’ csak befutottam, és leesett az állam. Mint a mágnes húzott volna valami tovább az épület belsejébe, de ellen kellett állnom, mert akkor nem ez volt a célállomás. 

A fellelhető adatokból kiderül, hogy az épület 1905-re készült el Jónás Dávid tervei alapján Unger Béla részére. Fia, Ervin huszárőrnagy volt, ezért a házban több főtiszt, valamint alezredes és rendőrszázados is lakott. Torda Ignác férfiszabó, negyedik emeleti otthonában igen sok megrendelést felvehetett, hiszen ilyen szomszédok mellett jócskán akadhatott munkája! ;) A kapu mellett márványtábla hirdeti, itt lakott Keresztury Dezső akadémikus, irodalomtörténész, író, költő és műfordító is. A szépen felújított homlokzaton a bejárat felett, illetve a legfelső emelet erkélye alatt megbújik a tulajdonos monogramja is; U.B. 

Mikor újra - immár céltudatosan – jártam erre, látványnak sem kellett több mint a hatalmas kovácsoltvas kapu, de ami utána következett az valami egészen szépséges ajándék volt, melyet legörbíthetetlen mosoly követett, és az az élmény, ami megmaradt. 

A széles, félhomályos előtérbe való betoppanást sem a sietős, gyors léptek követték. Lábam alatt megkopott, szürke-fehér virágos cementlap sorakozott, a falon egy méter magasságban hideg márványburkolat futott végig. Az oldalsó falakat és a mennyezetet festett stukkó keretezte, középről pedig hatalmas nehéz vascsillár lógott. Szemben régi, gondosan faragott faajtó mart üveglapjain keresztül kinéztem a udvarra. A házmester, balra egy kis beugró kétszárnyú ablakán keresztül figyelte a kapuzárás után érkezőket. A sötétre mázolt, faborítású fülkéje a lépcsőházból leválasztva ma is megvan. 

A lengőajtó a lépcsőházba vitt. A vasráccsal átölelt liftakna előtt minden emeleten tágas, és hangulatos - leginkább télikerthez hasonlítható - pihenők ismétlődtek. A sűrű osztású, eredetiben megmaradt virágfüzéres üvegtáblákon át beömlő fényt szemben, a lift tátott szája szinte teljesen elnyelte, és a magasba futó lépcsősornak már csak derengő világ jutott.

A sárga alapon sötétbarna margarétákkal borított cementlap mintáit egy-egy emeleten dézsában álló pálmaleveles növények préselték. Mellettük kétoldalt megfáradt, kopottacska ajtók vezettek a körfolyosókra. Persze, volt olyan is, melyet szépen lefestettek, de azoknak már egészen más hangulatuk volt… 

A folyosók minden emeleten új burkolatot kaptak. Hátul a tágas cselédlépcső még őrzi a múltat, és golyónyomoktól fájó sebeire még nem jött gyógyulás. A málló vakolat szürke rétegein még megvannak a régi emelettáblácskák is. 

A ház legtetején a hullámtetős kis teraszt roskadásig borították a színes balkonvirágok. Mellettük vendégek sokasága beszélgetett. A nyüzsgő társasági élethez egy lelkes vizsla is hozzászólt. :) A földszinten a tüllszoknyás kislányoktól volt hangos a balettiskola. A melléklépcsőtől balra a nagy belmagasságú, tárolónak használt előtér kapuja a Vármegye utcára nyílt. Az udvar sárga keramit kocka burkolatát helyenként üvegtéglák törték meg, némi fényt kölcsönözve a ház alatt húzódó pincéknek.

Mivel az ámuldozást a főlépcsőháznál kezdtem, és a folyosókon sétáltam végig, már én is nagyon kíváncsi voltam, mit is ábrázol az udvar közepén az a picinek tűnő szobor? Lábujjhegyre állva nézegettem az egyébként igen magas talapzaton álló, nagyjából 70 centi magas bronz szobrot, ami egy nőt és egy férfialakot ábrázolt. Szemkontaktusukban szinte érződött a szenvedély, mellyel egymást ölelték. Furcsa ellentét, hogy épp egy nyüzsgő, belvárosi ház udvarán kelt életre ez a személyes, bensőséges pillanat, ám kecses mozdulatuk és szenvedélyük szinte kizárta a külvilágot. Erős kötődésük megelevenedett mozdulata szinte arra készteti a nőzőt, hogy szemérmesen elkapja rájuk vetett pillantását.

Bár, még nem tudtam mi lehet a mű címe, de ahogy ott álltam, és lentről a magasba, az emeletekre néztem, észrevettem a kettejük közé szőtt keszekusza pókhálót. Úgy éreztem, ez nem csak az ő viszonyukat fűzte szorosabbra, hanem általuk az én érzéseimet is a ház iránt. S ezzel meg is született bennem az élmény címe; Behálózva. :) 

Az udvarban a 80-as évek elejétől a Gulácsy Galéria kapott helyet. Ők szorgalmazták Mihály Gábor, Csók című szobrának kiállítását a bárház udvarán.

Forrás:

Helyszínbejárás 2015.

E-levéltár

Urbface.com 

Artportal.hu