Bartók Béla út 33.

Nézz fel!

Az egyszerű formák szépsége

 
Sok éven át reggelente az egyik legszebb útvonalon át vezetett az utam. A Kálvin tértől a Szabadság hídon át, túl a Gellért téren, végig a Bartók Béla úton egészen a Móriczig. Régen még azon a helyes zötyögős, fapados villamoson úgy helyezkedtem, hogy két házat és kedves díszes figuráit egy pillantással mindenképpen köszönthessem.

  
A Gárdonyi téri megállót elhagyva jobbra a Csonka János Múzeum – amit egyébként mindenkinek figyelmébe ajánlok – rózsaszínes épületén a magasban két egymásba kapaszkodó kisgyermek szobor nézegeti a nyüzsgő járókelőket. A mellette álló zöld épület homlokzatán a platánfa lombja mögött, hosszú ruhás nőalakok, kezükben és vállukon átvetett hosszú füzérkoszorúkkal díszítik fel otthonukat. A zöld házak egyébként is érdekes színfoltjai a városnak és különösen tetszenek nekem.

A tervtár vonatkozó adatait nézegetve rá sem ismertem az épületre, csak a helyrajzi szám bizonyította, jó helyen járok. Az első terveken 1905-ös évszám mellett a megrendelő Nagyságos Dr. Strelinger Sámuel és neje neve szerepel, a cím pedig az I. kerület, Fehérvári út. Strelinger úr orvosként kereste kenyerét. Családjával az első emeleten laktak, de itt fogadta berendezett rendelőjében pácienseit is. Az épület a híres építészpáros Fischer József és Detoma Alfonz tervei közül került ki. Nem messze, a Móricz Zsigmond körtéren álló híres épületüket, az 56-os forradalomban súlyos károkat szenvedett „félbevágott házat”, melynek fél homlokzatát pár hónapja újították fel, talán többen is ismerik. 

Móricz Zsigmond körtér 1.

A Bartók Béla út 33-as számú ma látható zöld ház 1946-ban jelentős újjáépítésen ment keresztül. Ekkor kapta új külsejét is. Az eredeti sík homlokzatot most két erkély, gótikus elemekkel díszített pántos kőcsipkék és a virágfüzéres hölgyek ékesítik. A tető csúcsdíszei viszont a háború után már nem kerültek vissza. A 30-as években itt, az akkor éppen Horthy Miklós út 33-as számú házának utcafrontján Szabó Endre cukrászdája működött. A portálok és a portékák sora, azóta sokat változott. A 90-es évektől itt már élelmiszer-delikát üzlet várja a vásárlókat.

Sokszor két városkép él ugyanarról a helyről a fejünkben. Egy, az épület szemmagasságban, a kirakatok és üzletek, melyek támpontot adnak az eligazodásban, s a másik kép – szerintem sokkal izgalmasabb – ami az első emelet és az a feletti rész, vagy éppen a lakóház kapuja. A bejáratnál tábla hirdeti, hogy odabenn könyvkötészet működik. Nekem is csak később ugrott be, hogy ismerős a belső helyszín, hiszen jártam már itt egy munka kapcsán. No, de kerüljünk beljebb és kicsit lépjünk is vissza az 1900-as évek elejére!

 









A terveken az utcai boltok mögött a földszinti raktárhelyiségek segítették a tárolást. A hátsó udvarban jobbra pedig magas tetős, földszintes kiszolgáló épületsor rajzát mutatták a tervek. Az ablakok és kapuk nyílásait a vakolt felületen téglaberakások sora mintázta. A többszöri átépítést a változó igények és funkciók alakították. Volt itt istálló 4 ló számára, szerszámkamra, kocsiszín, kocsimosó, szénapadlás is, és persze a kocsis lakása. A lakóépület padlásán pedig a szokásos mosókonyha, mángorló és vasalószoba helyiségei osztoztak.

Mára az átépítések és korszerűsítések miatt egy merőben eltérő kép tárul elénk. A nagykapun belépve egy roppant érdekes előtérbe toppanunk. A hullámos megtöréssel kialakított két méter magas márványos kőborítás, a mennyezet boltívében kap erősebb hangsúlyt a bordó és fehér színek éles kontrasztja miatt.

 

Kis sárga keramit kockás padlón jutunk ki az udvarba. Előtte jobbra egy rövid lépcsősor vezet a szerény lépcsőházba. A háromemeletes épület lépcsőkorlátja egyszerűségében mutat érdekes mintázatot. A természetes fény három oldalról érkezik. Az eredeti, színes ólomüveg ablakok szerencsére még sok helyen megmaradtak. A legfelső emeltre érve, kicsit olyan hangulatot adnak az üvegtáblák, mintha egy kápolnában járnánk. A függőfolyosókra vezető kétszárnyú barna ajtók faragásai, a rézkilincs, a lépcsőfordulókban és a gangon megmaradt fekete-fehér padlólapok még őrzik a régi idők hangulatát. A folyosók falát olyan klinkertégla díszíti, mely régen az udvari gazdasági épületeket. A legfelső emelet üvegtetejét tartó kovácsoltvas konzol ötletes formákkal egyszerű szépséget tükröz.

.

Az udvarban ma a régi istálló épületeiből üzletek és a később ráhúzott emeleteken lakások lettek. A sárga köves terület közepén a régi lugas mellett 1910 óta áll a kősziklába vájt lépcsősor, mely átvezetett a szomszéd ház hátsó udvarára. Mára már lezárták, és kapuján kis tábla is figyelmeztet, hogy Tilos az á…! Így hát mi is visszafordulunk és látogatásunk végén a hullámzó főbejáraton át búcsúzunk. :)

Forrás:
Helyszínbejárás 2013. 
Budapest Főváros Levéltára