Lásd Budapestet!: január 2015

Fedezd fel!

Kilátás a város peremén

Már többször felvetettem, milyen jó is lenne, ha a hosszú Üllői úton villamossal is végigzötyöghetnénk, mert akkor kényelmesen élvezhetnénk a kilátást, legalább is annak az egy-két háznak a látványát, melyek igazán formásak. A mai alkalommal a város egykori peremére látogatunk, és képzeletben felpattanunk a régi villamosra, mely itt eredetileg az út két oldalán futott. A 20-as évek végétől az Ecseri utat elhagyva izgalmas és igen eltérő látvány tárul elénk, ahogy jobbra-balra nézegetünk.

Innen

Az első világháborút követően a hihetetlen méreteket öltő lakáshiány megoldására, a korábban ideiglenesen felállított hadikórházakat, fabarakkokat a társadalom perifériájára szorult rétege vette birtokba. A Zita-, Auguszta-, és a Kiserdei telepek mellett a leghíresebb (hírhedtebb) a Mária Valéria-telep nagyjából a mai József Attila lakótelep helyén épült fel.

Mária Valéria-telep kis házai

A belvárost elhagyva a húszas évek végétől az Üllői út jobb oldalán egy zárt, szegény sorsában osztozó nagy közösség élte mindennapjait. Rendre nőtt azonban azoknak az új betelepülőknek a száma is, akik a gazdasági fellendülés következtében, a jobb megélhetés reményében próbáltak szerencsét a nagyvárosban. A főváros – látva ezeket a nyomornegyedeket – igyekezett olyan kis(bér)lakásoknak és telepes építkezéseknek teret és anyagi forrást biztosítani, mely a szociális igényekhez igazodva élhető körülményeket teremtett, és a higiéniás követelményeknek is megfelelt.

Innen

Többek között ennek jegyében épült fel az út másik oldalán az a két U alakú ház, melyet most meglátogatunk. Időutazó villamosunk 1926 novemberében fékez a „Városi Házak” megállónál. Az Üllői út 124-es számú két, egymás mögötti épülete Bálint Zoltán és Jámbor Lajos – a szakirodalom stílus alatti kategóriába sorolt – tervei által látta meg a napvilágot. A főútra néző új lakások kezdetben biztos nem voltak olyan népszerűek, hiszen a kilátás a túloldalra csak az ’50-es évek végétől javult, a mai József Attila lakótelep megépítésével. A változást a Hattyúdal című 1963-as film is megörökítette, melynek végén Páger Antal szomorú búcsút vesz a régi bódétól, s ezzel az utolsó düledező ház is megszűnik. (1:29:53-tól a film végéig)

Bontás 1957-ben

Épül a József A. lakótelep, de még láthatók a barakkok is

Manapság persze nem az Üllői út az, ahol az ember a legszívesebben sétálgat, mégis úgy érzem, nem lehet elmenni emellett az óriási tömbház mellett, hiszen ha stílusba nem is sorolható, az utcai homlokzata szerintem kifejezetten elegáns! A négyemeletes manzárdtetős épület négy pártázatán kis kerek ablakok láthatók. A szimmetrikus ház sima és kiugró részeiben két-két ablak váltja egymást, kétoldalt pedig három-három nyílás zárja a ritmusos sorokat. A kőkeretekbe foglalt eredeti 2x4-es osztott ablakok szerencsére a legtöbb helyen még láthatók.

Mikor elindultam a Somfa közön, hogy megkeressem a bejáratot, akkor láttam, hogy ez valójában két, enyhén U alakú lakóház, amelyek egy óriási kertet ölelnek át, s ahol a főbejáratok egymástól távol néznek évek óta farkasszemet egymással.

Rivalizálásuk eltérő színükben és ezzel hangulatukban is megnyilvánul. Kialakításukban mindkettő nyitott folyosós, szép szalagtéglával körbefuttatott két-, majd három emeleten átívelő árkádos, oszlopos nyílásokat mutat. A szimmetrikus elrendezésben az épületekhez két-két kiugró lépcsőház is tartozik, szintén az osztott üveges régi típusú ablakokkal. Annak ellenére, hogy nem a felsőbb osztály számára készült a ház, mégis kifejezetten igényes, és szép a kovácsoltvas a folyosókon! A bejárati kapun – ami az első, a „B” épületben még az eredeti lehet – a korlátok virágmotívuma köszön vissza. Érdekes látvány a rácsos földszinti folyosó is, de az is érthető, hogy a felsőbb emeletek kapui is csak a lakóknak nyílnak meg. Karácsony előtt jártam erre, és a dekorációkból is kiderült, hogy egy igazán élénk és nyüzsgő házban járok, ahol minden részletben tetten érhetők a lakók mindennapjai.

Nehezen tudtam elszakadni, eltávolodni a látványtól, de még várt rám a kert felfedezése, és az a biztos tudat, hogy a túloldalon újra megcsodálhatom ezt a szépséget egy másik variációban! ;) A nyílegyenes út mentén gondozott sövény futott. Jobbra egy padokkal körülvett homokozó állt csúszdával, pár méterre pedig egy növényekkel körbevett kis park a pihenni vágyóknak.
Középen egy üres kőtalapzat siratja évek óta szobrát, egy vízöntő kisfiút! A kis bronz szobor a leírás szerint a háborúban pusztult el, s vele együtt a szép pergola sor is a színes virágokkal.

Vízöntő fiú kútszobor

A hangulatos kert a nagy lombos fákkal nyaranta most is barátságos látványt mutathat! Szép időben biztos gyakran ücsörögnek itt most is a lakók, ahogy egykor, a negyvenes évek táján… Nem kizárt, hogy alkalomadtán még szakmai értekezést is tartottak, Kürti (Knapp) József a fővárosi népiskola tanítója, Kormos Júlia az „A”-ból és Zátonyi Gizella, okleveles tanítónő a „B” földszintjéről. Klein Anna munkavezető az „A” épület második emeletéről sietett reggelente a Párisi Nagyáruházba. Sanler Sándor Ernő vendéglős talán volt annyira jóban szomszédjával Németh Ferenc fuvarossal, hogy késői zárás után néha sajt magát is hazafuvaroztatta vele. Ki tudja, talán Sváb Etelka gyermekgondozó átfutott néha Zágonyi Margit varrónőhöz, ha a játék hevében leszakadt egy-egy gombja, de vajon átkopogott-e a szomszédba Siklós Béla papírkereskedőhöz, hogy rajzlapot vigyen a gyerekeknek? :) Bár Sólyomvári (Seeler) Lajost a honvéd zenész főtörzsőrmestert sajnálatos módon a Székesfővárosi Zenekar vezetői állásra alkalmatlannak nyilvánította, ennek ellenére vasárnap délutánonként biztos szívesen hallgatták muzsikáját a kertben! :)

Most csend volt, hideg és napsütés. Térben és időben azért nem merészkedtünk olyan messzire, mégis furcsa, hogy pár száz méterre az Üllői út forgalma dübörög, pedig villamos már rég nem csilingel erre.
Ahogy a kert másik végére értem az „A” épület elé, visszanéztem a „B” ház fehér, letisztult elegáns formájára. Próbáltam döntésre jutni, melyik variáció tetszene jobban? Mellettem a helyenként pasztell zölddel tarkított sárga színű, árkádos látvány magasodott, melynek tagadhatatlanul jól állt a délutáni napsütés és bár szemben a szomszédja inkább elegáns volt, a régi idők hangulatát a hátsó ház jobban visszahozta. :)