Csónak a körúton
Egy nagyon forró nyári napon, kiadós séta után már hazafelé vettem az utam, amikor a József körúti kedvenc szakaszomon sétáltam, s mint mindig, most is megálltam egy pillantással köszönteni azt az épületet, melynek fürtös hajú tritonjai - embertörzsű és halfarkú tengeristenek - egy ladikot kísérnek a főbejárat felett. Évek óta találgattam, ki lakhatott annak idején a házban; tán kereskedő volt, halász, esetleg hajóskapitány, vagy csak a vizek szerelmese?
.
Eljött hát az idő, hogy feltárja előttem titkát a régi épület! A kulcs ezúttal egy hölgy volt, aki készségesen beengedett és büszkén mutatta házuk szépségét. Látványosságban pedig igazán nem volt hiány, sőt! A melegséget árasztó, sárgára festett előtér habos, fehér stukkóinak gazdagságát fokozta a márványoszlopok látványa. Jobbra a lépcsősor beugrójában, kagylóformában végződő üres szoborfülkék állnak. A kőkorlátos lépcsőház piros és fekete terazzójának virágmotívumát meander minta keretezi. A homlokzat udvari részén, a kapuív felett két szobor vigyáz a házra! Az elegáns öltözetű házaspár között a címer medálban a monogram már nehezen kivehető. A rejtély fokozódik! Vajon kik lehettek ők, az örök lakók? A sárga, fehér színekben felújított lépcsőházat a keskeny körfolyosón zöld keretes ablakok és ajtók ritmusa váltja fel. Ahogy haladtam egyre feljebb, találkoztam egy mosolygós lakóval, aki kedvesen invitált. Szó, szót követett, s azt vettem észre, hogy az időutazás alatt több mint egy óra elrepült és egészen beesteledett! :)
Anélkül, hogy most elhagynánk kényelmes fotelünket, gondolatban ugorjuk át egy másik körútra, hogy bekukkantsunk abba az épületbe, amelynek telkéről történetünk főhőse indult. A Károly körút 14. külső mozaikjait és csipkés csúcsait jövet-menet megcsodálhatjuk. A ház belső szépsége is magával ragadó. A leírás alapján megtudhatjuk, hogy a most látható épület a Szevera-család tulajdonában volt. Ám őket megelőzően az 1860-as években a telken álló épületen Loser János osztozott két testvérével.
Loser János, őrmezei birtokain feltörő forrásvíz gyógyhatását kiaknázva palackozóüzemet hozott létre, és megkezdte a „Rákóczi” keserűvíz forgalmazását. Az ásványvíz kereskedése révén nagy vagyonra tett szert, mely lehetővé tette azt is, hogy 1890-re a város egyik legdrágább területén, az újonnan beépülő nagykörút egyik telkén építkezzen. Háromemeletes eklektikus bérpalotájának homlokzata gazdagon díszített. Az ablakok felett a magasban visszaköszön a bejárat felett látott bárka is. A felső párkányon végigfutó mozgalmas szobordíszek között pedig Hermész, Ámor és Fortuna is felfedezhető.
Az üzem mellett a józsefvárosi palota is látható |
A századforduló körül illusztris társaság jött össze Loser János és neje, Braune Paulina bárpalotájában. Az első beköltözők között volt a gazdag földbirtokos Illyés Lajos és felesége Braun Mária. Őket követte 1892-ben Blum Antal, császári és királyi kapitány és neje, született Zeillinger Lujza (Aloisia). Haentjens Henrik magánhivatalnok 1907-ben nem csak itt, de Bécsben, a Teybergasse 10-ben is otthon volt. Técsy Sándor az Osztrák-Magyar Bank hivatalnoka, nejével, Hoffmann Irmával költözött be. Csermoch János, „mint a Loser János cég megbízottja”, - könyvelési feladatokat látott el a bérház tulajdonosnál - szintén itt fizetett a lakhatásért. Kovács József 1894-ben, „katonaügyosztályi biztos” is a házban lakott, talán éppen egy emeleten dr. Csekő Imre ügyvéddel. S aki megédesített a lakók mindennapjait, Kiss Miklós cukrász volt. :) Ünnepi süteményre pedig mindig volt ok: ifjabb Loser János 1905-ben kelt érettségi anyakönyvi kivonatában büszkén olvashatták a szülök a bejegyzett eredményt: „érett”. :)
Teltek múltak az évek, háborúk és szomorúság váltotta a felhőtlen békeidőt. Új szomszédok jöttek a régiek helyére. A ház azonban minden korszakból féltve őrzi a kis kincseit. Vendéglátóimnak köszönhetően alkalmam volt megcsodálni az eredeti intarziás parkettát, mely egy golyónyomot is őriz ’56-ból. A köves helyiségek pedig szép, hattyús és halacskás mintát mutatnak, épp olyat, amilyet a Szív utca 16. előterében is találtam. :) A díszes szellőzőnyílások és az eredeti ajtókeretek is megvannak még.
Gábor, aki 1954 óta él a házban úgy emlékszik, szigorú házmesterük volt, aki fegyelmet tartott a sok gyerek között. Lakása az udvar végében pedig sokáig megmaradt még. Mögötte egy kis helyiség mosókonyhaként funkcionált, s talán még meglehet a beépített nagy főzőüst helyének nyoma is… A cselédlépcső félemeletein a mellékhelyiségek mellett az egyik emeleten egy 10 nm-es szoba, pici lakásként is szolgált egykor, ahol a takarító lakott. A házban ma egyetlen cég sincsen. Valódi lakói vannak hát, s köztük nagyon jó a szomszédi viszony. Az idős néniket én is láttam késő délután, ráérősen beszélgetni a gangon. Az udvaron balra, a nagy fakapu mögött az egykori istállóból mára garázs lett. Hátrébb két ajtó látható, itt dolgozott régen az asztalos. A gyerekek érdeklődve kerülgették az sárga, köves udvar közepére összerakott kész bútorokat. :) Az utcafronton üzletek sora várta és csábította a járókelőket. Aranka néni, aki fénykorában híres korcsolyázó volt, trafikjában pici műanyag játékokat; katonát, kisautót és még kacsintós pénztárcát is árult. :) A régi üzletbe virágos költözött. A bejárat másik oldalán híres hentes működött. Pultjaiba mindig kiváló és friss áruk kerültek, s nem lehetett ellenállni a finom sült kolbász illatának sem!
Ma már hiába keresnénk itt hentest, trafikot, asztalost, bankárt, vagy akár a cukrászt. A gyógyító forrásvíz is elapadt és a csapból is új trend folyik. A körúti fa lombjai mögé bújt ház szivacsként gyűjti a körút zaját és a régi emlékeket. Benn az udvarban, a szoborrá formázott örök lakó, Loser házaspár, jövőre ünnepli szépséges bárpalotája fennállásának 125. évfordulóját. :)
Forrás:
Helyszínbejárás 2014. Ezúton is köszönöm Ágnesnek és Gábornak vendégszeretetüket és a sok kedves, gyerekkori emléket, amit megosztottak velem! :)
Budapest Főváros Levéltára
urbface.com